Mit szoktatok játszani a kutyátokkal? Mitől, , fárad el, , a legjobban?

Huskymmal bicikli mellett futtatás, 10-15 km után meg kell pihennie úgy 5 percre, aztán mehet ugyanennyi:D Vele járok suliba is meg persze tanítás, engedelmesezés.

Keverékem iszonyat labdás, vele van, hogy csak jó messzire eldobom a labdát, hogy rohanjon utána, de van, hogy nem mehet, hanem hozzám kell odajönnie, különböző feladatokat gyakorolnia. Ez agyilag fárasztja őt, mert nagyon menne a lasztiért, de nem mehet:) Emellett őt is tanítom, engedelmesség, és mindkét kutyámmal klikkerezek.

Hétköznap: frisbee, trükkök gyakorlása, engedelmes, irányítás (labdával fákat kerültetek, arról az oldalról kell megkerülnie, amerre én mutatok), új trükkök tanítása klikkerrel.

Hétvégén: agility edzés, vagy verseny, vagy frisbee verseny.

Nyáron még le szoktunk menni Dunapartra, ha ott összefutunk ismerőssel, akkor azokkal játék, úszás.

Nekem 2 éves pincsikeverékem van,napi mozgásunk az 4 séta abból az egyik másfél-2 óra intenzív apportírozás. Rettentően élvezi,lételeme a labda. Ha nem dobom el neki hisztis nagyon:) Ilyenkor semmi nem érdekli,se kutya,se a galambok,se az emberek,sőt még az se hogy ki dobálja neki csak rohanhasson.

Már vettem neki labdahajítót,rettentő messze el lehet vele dobni ő meg rohan mint a nyúl és igen nehezen fárad el:)

Hazaérünk még kicsit folytatom aztán lefekszik aludni:)

4 éves roti-nj keverék kan.

Kertes ház, napi két séta. Hosszú séták, labdázás, frisbeezés, engedelmességi feladatok, trükkök gyakorlása, úszás, bringa mellett kocogás.

Labdázás: jutifalattal is lehet, de két egyforma labda is jó megoldás. Amikor hozza vissza az egyiket, akkor a másikkal kezdj el játszani, és mikor elejti a nála lévőt, azonnal dobd el a másikat

Labdázunk. 5 kutyám közül 3 nagy focista:) Órákon át bírják. Eldobom, Pötyi visszahozza, Kuka lelkesen ugat, de sose ő kapja el, Bodri néha elkapja, ilyenkor vagy leveti a földre Pötyi elé, hogy hozza vissza ő, vagy kisajátítja a labdát és csak akkor engedi át Pötyinek, amikor már nagyon mérges vagyok, Pötyike azonnal hozza vissza. Ha messze teszi le, szólok neki, hogy nem jó, ekkor közelebb hozza.

Néha bújócskázunk. Kitámasztom az elválasztó kaput, amire egy pokrócot terítek, hogy ne lássanak, és elbújok. Aztán szólok, hogy lehet jönni és olyankor betolják a kaput és megkeresnek. Olyan édesek, többnyire egyáltalán nem az orrukat használják. Múltkor egy műanyag lapot fogtam magam elé és majd bepisiltem a nevetéstől, mert simán elmentek mellettem tanácstalan pofával:)

Ugyanígy a labdát is el szoktam dugni. "Hol van a labda?" - kérdésemre nagy kutatást rendeznek. Pontosabban leginkább Pötyi találja meg, de néha Bodri is.

Amikor kisebbek voltak, beültettem őket a talicskába egy pokrócra és körbe-körbe toltam őket a kertben. Ezt Bojtos imádta a legjobban, ő amolyan ahovatesszükottmarad kutya.

A többiek mindig kiugráltak:)

A házban is szoktunk bújócskázni. Olyankor az ajtót támasztom be, és "Lehet jönni!" felkiáltásomra kilökik az ajtót. Egyszer nem vettek észre a szárító mögött, pedig csak néhány ruha lógott rajta:)))