Lesz még belőle rendes kutya valaha?

Szervusztok! Van egy másfél éves boxer kanom. Pici korától, már szocializáltam, vittem emberek és kutyák közé. Azóta van egy belga juhász barátnője, akivel minden nap jókat játszanak, sétálnak cca.1 óra hosszat. Azonban ahogy ivaréretté vált annyira felhergeli magát játék közben, hogy nekimegy a barátnőjének nagyon vadul. A szófogadást elfeledte, pedig kicsi kutyaként példásan viselkedett. Ha egy embert meglát azonnal hozzá fut és hatalmas ugrásokkal riogatja őt. Szerintem még élvezi is. Soha nem ugrik az emberre, csak körülötte. Ha találkozik egy idegen kutyával akkor azonnal játékba hívja, de ha az nem hajlandó neki megtenni, akkor véresen komolyan betámadja. Több alkalommal is megvívott már idegen kutyákkal. Egyetlen egy kankutya, akitől fél, az egy vizsla kan. Korábban ő is játszótárs volt, de a vizsla gyakorolja az előjogait a korából adódóan. Sajnos egyre kevésbé fogad nekem szót, mivel én neki csak egy buta szőke nő vagyok. A fiamat elfogadta falkavezérnek, de nem ő viszi sétálni, hanem én. Olyan, mint ha az iskola mellé járt volna korábban, mindent a sutba dobott. Otthon a lakásban viszont egy aranyos kis ölebet játszik aki a szemvillanásomból is ért és mindent megcsinál amit elvárok tőle. Kérem segítsen valaki, mit tegyek, mert ha így folytatja, akkor soha nem fogom tudni elengedni, szaladgálni, játszani. Egy nagy végtelen mező van a közelünkben, ahol minden kutya békében megférne, de ő uraságának iszonyú jó a látása és ha egy kutya egy kis pont csak a távolban, akkor is nekiiramodik, hogy felkérje a táncra, vagy megküzdjön vele. Ő a 4. -ik boxerem, de ilyen problémám még nem volt. Mind a hármat sikeresen felneveltem és kitanítottam a kutyatudományra. Ő viszont olyan, mint ha nem is boxer lenne. Segítséget köszönöm. EbÚr