Élet egy nagytestű kutyával?

Mindigis kistestű kutyáim voltak, lakásban élek. Az elején még főleg azért választottam kicsit - tegyük hozzá, semennyire se értettem a kutyákhoz, így városi legendát, tévhitet készpénznek vettem - hogy a nagyobb kutyák szenvednek panelban, depressziósak lesznek, és a többi, szóval tényleg nem tudtam sokat. Úgy adódott a helyzet, hogy most kutya nélkül élek, de szeretnék megint egyet, és elgondolkoztam egy nagyobb testűn, talán németjuhászon vagy labradoron. Még egyszer mondom, soha nem volt még csak hasonló kutyám sem! A kérdésem az, hogy miben másak? Ugyanolyan az élet velük is, mint a kicsikkel? Nyilván többet esznek, és másmilyen mozgást igényelnek, de ilyen hétköznapi dolgokra gondolok, hogy ugyanúgy jönnek nasit kérni az ételemből, jönnek és figyelik mit csinálok a konyhában, vagy takaritás közben, vagy ugyanúgy leülnek velem tévézni - szóval ugyanolyan erősen kötődhetnek hozzám, mint egy pici? Lehet, hogy nagyon bután hangzik, de bennem az a kép él, hogy a nagyobbak maguknak valóbbak, ridegebbek. Elsősorban nagytestű kutyás gazdik élettapasztalatait várom:)

A +1 kérdés: az én kutyáimnak soha nem volt kutyaszaguk, ez fajtából adódik, vagy a lakásban tartott nagyobb kutyáknak se lesz?

Köszönöm!!!