Számotokra mi a kutyatartás legkellemesebb, és legkellemetlenebb része?

A legkellemesebb része a rengeteg tőle kapott szeretet és nagy közös séták, főleg jó időben. :)

A legkellemetlenebb a vezető szerep megtartása. Nagyon sokszor nem tehetem azt amit szeretnék, nem adhatok neki a kajámból amikor könyörögve néz, nem játszhatok vele rögtön amikor olyan boldogan kéri, nem engedhetem fel az ágyba amikor gyönyörűen néz.... Pedig úgy szeretném ezeket megszegni, csak akkor gyorsan a fejemre nőne, Ez nekem nagyon nehéz.

Hovawart, 3 éves és puli, 9 éves.

A legkellemesebb talán az, hogy mindig velem vannak. Az egyik ismerősöm mondta egyszer találóan, hogy az ember még a közeli rokonait, barátait, párját sem engedi mindig közel magához, de a kutyáját igen. A másik, amikor valamit sikerül együtt elérnünk. Mikor már hetek, hónapok óta dolgozunk egy feladaton és végre sikerül. Ilyenkor velem is madarat lehet fogatni és a kutyákon is látszik az öröm és boldogság, hogy rájöttek, mire is ment ki a sok-sok gyakorlás és tanulás. :)

A legkellemetlenebb számomra a nyár. Alapvetően lusta ember vagyok és az, hogy nyáron 5 óra körül kell felkelnem ahhoz, hogy normálisan tudjunk sétálni, közben dolgozni, gyakorolni is lehessen a kutyákkal, az néha kínzás számomra. Vagy amikor elviszem őket úsztatni és a partról, a tűző napon nézem őket, ahogy élvezik a vizet.

legkellemesebb=tudom, hogy van mellettem egy olyan társ aki nem fog elhagyni semmilyen körülmények között =)

legkellemetlenebb=tudom, hogy tízen párévesen elfog menni tőlünk:/

tegnap 22:45

ettől nem nő a fejedre, nem kell iratlan szabályok között nyüglődni. Ha a fejedre akarna nőni, akkor is megtenné, ha ezeket mind betartod a nap 24 órájában. nem ezen múlik. Ha akarsz neki adni a kajádból, akkor adj, ha ugy érzed jónak, de ha nem szeretnél, akkor tudd a helyére küldeni.

A legkellemetlenebb az irányítás. Nem vagyok irányító típus, nem is szeretek senki fölött uralkodni, de egy megbízható kapcsolathoz ez szükséges. A régebben ebből adódó gondok a legkellemetlenebbek (nem tudtam letiltani őket dolgokról, nem tudtam mindig behívni stb.)

A legkellemesebb mikor lefekszem velük a közös plédünkre, és jönnek az arcomba, csikiznek a szőrükkel, birkózunk, játszunk:)

A létezése, az, hogy egyáltalán van. Amikor hazafelé igyekszem, és a ház előtt előveszem a kulcsom, és mikor belépek a lépcsőházban már hallom a vakkantását és elmosolyodom:) Örül nekem hogy hazaértem! Ha kimondom a varázsszót: jáccunk! az egész kutya ragyog:)Hogy mindig érdeklődve figyeli, hogy milyen új dolgot találok ki neki a mai napra:)

A legrosszabb amikor beteg, mert megvisel az aggódás. Ebből sajnos kijutott nekünk 1 évig de mostanra már minden rendben van.

Jelenleg ami nagyon foglalkoztat, hogy beadassam-e neki az éves kombinált oltást, mivel nem tartom ésszerűnek, hogy évente oltogassam a kutyám vakcinával, ami valamilyen módon biztosan befolyásolja az immunrendszerét - amivel egy évig szenvedtünk - de nyugodt lelkiismerettel sem tudom azt megtenni, hogy mégse.