Szerintetek közép-ázsiai juhászkutya vagy német dog, esetleg kaukázusi? Melyik kutya felel meg legjobban egy családnak?

Látva az új választ, én is írok megint...:)

Továbbra sem ajánlom sem a kaut, sem a kájt, mert nem ismerem a kérdezőt.

De az igazsághoz hozzá tartozik, hogy én azóta elmentem az én kájommal egy tükör módszeres kutyasuliba...

Régebben voltak gondjaink (konkrétan kb. 5 hónapos korától emberekre és kutyákra is veszélyes volt, és tényleg nem lehetett sehol sem 5 percnél tovább megmaradni vele, mert elkezdte bevédeni azt a területet... a tükör suliban terápiázni is kellett 2-3 hónapot. Aztán elvégeztük az alapfokot és a középfokot...

Rájöttem, hogy a kutyám mindig tök normális volt... miattam kellett terápiázni... én voltam béna.

Még mindig messze vagyok attól, hogy jó gazdának merjem nevezni magam, de rengeteg dolgot tanultam a kutyasuliban - nem csak a kutyámról, magamról is... Most ott tartunk, hogy a 2.5 éves kutyámat póráz és szájkosár nélkül sétáltathatom, az embereket imádja, ha valami "gyanús" neki, akkor elég nyugtáznom, hogy vettem az adást, de most "nem kell", és minden kutyával játszik, sőt, már többször volt, hogy más kutyák bunyózni akartak vele, ő pedig szépen átvitte játékba... már tök jól tudok vele játszani is (ez egy éve még reménytelennek tűnt), egyáltalán nem olyan merev, feszkós kutya, mint volt...

most inkább egy cuki kis bocira emlékeztet...:D El ne kiabáljam, de már kb. fél éve első szóra bejön, de nem simán beérkezik, hanem ahogy meghallja, hogy hívom, akármit csinált (mondjuk felemelte a lábát egy jelöléshez), azonnal abbahagyja és lobogó fülekkel (meghagytuk a füleit) és csillogó szemekkel száguld felém...:D Iszonyú cuki!!!:)

Soha nem gondoltam, hogy egy káj ilyen is lehet... persze még simán jöhet egy fekete leves, úgyhogy tényleg nem akarom elkiabálni a dolgot, csak szerettem volna leírni a tapasztalatomat.:)

Talán más KÁJ gazdiknak is segíthet, akik netán olvassák ezt, hogy átgondolják a kapcsolatukat a kutyájukkal.:)