Kimész a kutya sírjához?

Nekünk a telek végében van eltemetve az erdő szélén, ahol legjobban szeretett lenni.

Ha időnként kint vagyok a telken meglátogatom és mesélek neki mi újság most.

Érdekes, hogy a mostani kutyám érdeklődve, s mintha tisztelettel közeledne a sírhoz, pedig amúgy igazi lüke, ugrabugra. Érzi vagy nem tudom.

Csak egy állat volt ???!!Te meg csak egy ember állat!

Előbb kimegyek a kutyusom sírjához , mint egy emberéhez.

Nekem halottak napján és a halála évfordulóján az az első dolgom hogy ki mennyek és gyertyát gyújtsak neki , neki aki a világon a legjobban szeretett engem ,önzetlenül és tisztán !

Imádkozok érte , és arra gondolok hogy majd egyszer , egyszer találkozni fogunk , mert ott vár engem , a szivárvány hídon túl , oda jön hozzám és megcsókol , és örökre boldogok leszünk.!

Már 6 éve hogy elment , de még mindig ha kimegyek hozzá megsiratom ,és ahogy most is!

Elmúlt ...elveszett.... hiányzik ...de örökre bennem él, mert ő elfoglalta szívem egy darabját , amit senki más soha az életben nem tölthet be ! Mert a szívem mélyén az a kis hely csak az övé!

>Még egy emberéhez sem megyek ki. Az csak üres porhüvely, csak az emlékek számítanak.<

Aki ezt írta, azt érdemli, hogy majd Róla is így vélekedjenek. Nem azért, amit gondol - személes szabadság -, hanem azért, hogy állatbarátok (és eltemettetett embereket is a szívükben őrzők) körében ezt leírta

Talán nem az volt a kérdés, hogy KIMÉSZ a KUTYA SÍRJÁHOZ?

Válaszoltam, talán nem tetszik az egyéni véleményem? Ez itt nem kommunizmus, ha pedig nem tetszik a véleményem, akkor menjél füvet szedni elvtárs.