Volt már olyan kutyátok, amelyik nem váltotta be a hozzá fűzött "reményeket", és csalódtatok a fajtában?

Én csak kellemeset csalódtam. Minden álmom volt egy border collie, de félve vettem meg, mert mindenki le akart beszélni, hogy túl pörgős, rengeteg foglalkozást igényel, szét fogj szedni a házat stb.

Tényleg nagyon aggódtam mi lesz ha nem tudok megfelelni az igényeinek és egy ilyen csodás állatot, úgymond elrontok.

Hát nem így lett. Független attól, hogy még kölyök és elég szertelen, nagyon is jól el van egyedül is és minden percért hálás, amit vele töltök. Még azt is érzékeli ha fáradtan játszok vele, így ő is nyugodtabban viselkedik közben. Nagyon vidám, jófej kutyus és ha nem érek rá vele foglalkozni, tudomásul veszi és leköti magát, az esetek 95%-ban rombolás nélkül (még tanuljuk mihez nyúlhat és mihez nem).

Lassan 2 hónapja vagyok a gazdája és ez idő alatt erős kötelék jött létre köztünk.

Egy percig nem bántam meg, hogy őt választottam, az egész család imádja.

(Plusz amilyen játékos, olyan mintha egy macska veszett volna el benne, így kettő az egyben háziállatom van:))

Én pozitivan csalódtam.

Gyerekkorom óta odavoltam a Szibériai husky-ért, minden álmom meg vágyam egy ilyen kutyus volt. Később olvasgattam róluk, és sok helyen elég sok negativat lehet róluk olvasni, főleg, hogy szökős, nem ragaszkodik, kibirhatatlan az aktivitása, vonyit stb. Aztán pár ismerős is leakart beszélni nagyjából ugyanezekkel az indokokkal. Aztán mégsem rettentettek el ezek a dolgok és bevállaltam. Hát életem legjobb döntése volt. Az első kutyám felnőttként került hozzám, először tartottam tőle, hogy majd szökős lesz vagy hasonlók, de nem. Nagyon ügyes kutya, akivel az elejétől fogva nagyon jól megértjük egymást. Az látszik sajnos, hogy a szocializációját nagyon elrontották szegényemnek, meg talán egyedüli kutya is volt az előző gazdáinál, mert nem nagyon tud kommunikálni, játszani, ismerkedni más kutyákkal, meg sajnos verték is, ez is megmutatkozik a viselkedésében, de egyébként egy tündéri kutya, akit úgy imádok ahogy van. Még jobban megszerettem azóta a fajtát és azóta lett egy kölyköm is aki már 1.5 éves múlt. Ő szinte tökéletes nekem, mivel én neveltem kiskora óta. Mindkét kutyám nagyon ragaszkodó, teljesen behivhatóak, kapun sem mennek ki nélkülem vagy az engedélyem nélkül, nem vonyitanak, mint ahogy azt sokan mondták. El sem tudnám már képzelni az életem Huskyk nélkül, meg más fajta kutyát sem tudnék elképzelni magam mellett, nagyon passzolnak hozzám és boldoggá teszik a mindennapjaimat. Ismerkedtem tenyésztőkkel is és ha minden igaz jövőre jön a 3. husky is.:) Akivel eljárok kiállitásra is és ha úgy adja a sors, hogy összejön az álmom talán még tenyészteni is fogom ezt a fajtát. Már több, mint egy éve annyi mindent sikerült megtanulnom a fajtáról,hogy szinte hihetetlen, de még mindig annyi tanulni való van és imádok evvel meg a kutyákkal foglalkozni. Ők az én életem.

Anno. anyum mondta, hogy a legeletkepesebb egyedet valasszam az alombol, a kutyam anyja nem akarta szoptatni a kölykeit, de az enyem mar akkor is odavolt a kajaert, alikrol csungott az anyjan (logott a levegoben) szopas kozben, az anyjanak ez nem tetszett, szoval korbe szaladt vele a kertben, de nem tudta lepottyantani magarol, így ra esett a valasztas.

Elso perctol kezdve szobatiszta volt, pedig nem benti kutya. Eleinte eleg nehezen tanithatonak tunt, de ahogy idosodott, egyre tobb mindent megtanult magatol is es egy nagyon édes csaladi kutya lett belole. Kicsit lehetne okosabb is, de meg így sem erzem, hogy ne valtottam volna be a hozza fuzott remenyeket.

Egy golden retriever + kuvasz keverek volt az anyja, az apja ismeretlen.