Labrador kutyámnak (10hó) fáj a bal hátsó lába, sántít. Tapintásra nem reagál nem húzza el és nem látok sebet vagy tapintok semmi elváltozást. Mennyire normális egy növekvő kutyánál. Vigyem orvoshoz vagy várjak. Adhatok fájdalomcsillapítót?

Ajánlatos az orvos. Olyan, akinél van röntgen is, ha szükség lenne rá.

És csak úgy halkan....törzskönyves kutyáknál is előfordul DP.

Némelyek egészen kinyílnak,és szórják a sablon átkokat, amikor meglátják leírva---nem törzskönyves a kutya----

Utólag mégis mit változtat a helyzeten, hogy ilyent vett a gazda?

"És csak úgy halkan....törzskönyves kutyáknál is előfordul DP."

Valóban, ahogy előfordul sok más örökletes betegség is - DE(!!!) van egy kis különbség: ha a kérdező most felkeresné azt, akitől a kutyát vette, jobb esetben is azt mondaná, nagyon sajnálja, de nem az ő baja. Ezzel szemben egy családtagom vásárolt egy törzskönyves kiskutyát TENYÉSZTŐTŐL idén áprilisban (a fajta irreleváns). A kölyökről nyáron kiderült, hogy veleszületett szívbetegségben szenved, nem gyógyítható. A tenyésztő először felajánlotta, hogy ad egy másik kölyköt. Amikor a gazdik erre nemet mondtak, elkérte az orvosi véleményeket, ő maga is körüljárta a témát az ismerősein keresztül, szerzett jobb dokit, eközben pedig három részletben visszafizette a kölyök teljes árát. Az, amit itt leírunk minden egyes ilyennél, valóban nem változtat a múlton, de olvassa a kérdező, és olvassa rajta kívül még sok ember - ha csak egy is elgondolkozik rajta, hogy inkább többet fizet, rászánja az időt a megfelelő kennel és kölyök kiválasztására, és egészséges kiskutyát vásárol megfelelő, lelkiismeretes tenyésztőtől, azzal máris nyertünk egy kicsit.