Csak engem akaszt ez ki?

Most olvastam facebookon egy kutyás csoportban, hogy valaki (tájékozatlan) vett szaporítótól kutyát, és most mindenféle baj van vele... Mindenki azt tanácsolja neki, hogy adja le egy fajtamentő egyesületnél, és keressen rendes tenyésztőnél rendes kutyát. Ááácsi. Most már a kutyákat is úgy kezeljük, mint a haszonállatokat? Eddig én azt hittem, legalább azokat nem. (Kivéve, mikor dolgoztam egy kutyakiállításon)

Tömve vannak a kutyamenhelyek, gyepmesteri telepek, tényleg ilyen fontos a villogás, hogy nekem fajtatiszta kutyám van? Vagy ha igen, tényleg nem lehet annyit fizetni érte, hogy egy lelkiismeretes tenyésztőtől vegyük?

Nem értem meg. Annyi sanyarú sorsú kutya van.

A történet 2 sebből vérzik. Elsősorban a keresletből, aztán a kínálatból.

Ha valaki egy fajtát szeretne fenntartani, szépíteni, váljon tenyésztővé. Ha valaki meg akar gazdagodni, az meg ne kutyákkal szórakozzon.

A másik, ha valaki csak egy szerető házi kedvencet szeretne, megannyi remek kutyust örökbe fogadhat innen-onnan. Nem tudom elhinni, hogy az összes ember, akinek fajtatisztája van, van vele valami konkrét célja a presztízsen kívül.

Én is szeretem pl. a rottweilereket, a tacskókat, de amíg tudom, hogy akár egy gazditlan fajtatisztán segíthetek, addig eszembe se jutna fizetni 100ezreket valakinek, aki felcsináltatta a kutyáját.