Miért akar mindenki tökéletes kutyát?

Szerintem csak nagyon kevesen akarnak tökéletes kutyát. De azért senki nem szeretné, ha a saját kutyája ellehetetlenítené.

Azok a tilalmak, amiket Te írsz, kedves kérdező, azoknak a gazdiknak szólnak, akiknek komoly problémáik vannak a kutyájukkal. Olyan problémákra gondolj, amelyek megkeserítik a kutyával való életet, pl trimbol a lakásban (így nincs pénz jobb tápra, mert mindig javítani kell vmit), vagy már messziről őrjöng, ha meglát egy kutyát (így a gazdi már a séta gondolatát is elkezdi utálni, nemhogy még túrázni menjen)...

Aki boldog, tartalmas kapcsolatot ápol a kutyájával, annak nincs szüksége ezekre.

Szerintem azért, mert kevés domináns ember van.

Én nem szórakozok ilyenekkel, mégis remekül elvagyok az én kutyáimmal.

Alapszabályok megvannak, amelyekről tudják hogy kötelező betartani őket. Örömmel rohannak oda hozzám mindig, mégis tudják hogy ki a főnök.

Hallottam már olyat, hogy eljátszotta az általad felsorolt dolgokat, és utána a kutyája már nem olyan örömmel ment be hívásra, sőt csak akkor ment ha kedve tartotta.

Ami még nagyon fontos, hogy rengeteg szeretetet kell sugározni a kutya felé, viszont nem szabad pótgyerekként kezelni. Sajnos nagyon sokan gyerek helyett tartják őket, ezért is nevelik olyan sokan félre...

menj vegig 1 falun, 1 utcaba latsz 10 buksit, 2m es lancon, ugy h pengetni lehetne rajta, kozbe idegbeteg modjan tamad.

amere setalunk is ugy fut a kapunak a nj, h majd kidolik. vki meg irja itt h csak jatszani akar ...

Nézd, én nem azzal fejezem ki a szeretetemet a kutyám felé, hogy hazaérkezéskor mondok neki valamit, amit nem is ért.

Szerintem a kutyának az a legfontosabb, hogy kapjon enni és eleget legyen foglalkoztatva. Tehát én azzal fejezem ki a szeretetemet iránta, hogy BARF étrenddel etetem, sportolok vele, rendszeresen megyünk túrázni és rendezvényekre. Izgalmas, ugyanakkor feszültség nélküli életet igyekszem neki biztosítani.

Mint ahogy egy párkapcsolatban is, elmondhatod ezerszer a párodnak, hogy szereted, ha közben nem viselkedsz úgy, akkor a szavak semmit nem jelentenek.

Azt vettem észre, hogy mindekinek van egy ideálja, és az itt feltett kérdésekre mindenki aszerint válaszol. Pl. a mennyit kell foglalkoznia kutyával kérdésre napi 3-4 órákat mondanak, pedig sok eseten egy őszintén feltett kérdésnél előjön, hogy nagy átlagban napi 1-1,5 óra szokott lenni a mozgatás, plusz játékkal együtt 2. Sőt ilyenkor sokan bevallják, hogy kimarad 1-2 nap. Vagyis az ő ideáljuk szerint 3-4 óra jut egy kutyára naponta, amit sokszor ők se tudnak teljesíteni.

Persze ez csak egy példa, de én már megtanultam nem komolyan venni a gyk standardjait.

Úgyis az számít, hogy a te kutyád milyen, és a ti kapcsolatotok hogy működik.

Elárulom, én is üdvözlöm a kutyát, mert így döntöttem, hagyom felugrálni, mert így döntöttem, és táppal etetem. Nem sikerül minden nap órákat sétálni, de átlag heti 4-5 ször igen (kerti kutya amúgy). És nekünk ez így működik, nekünk ez így jó.

Nem, nekem mudim van. :) A BARF-ot azért írtam, hogy odafigyelek az etetésére, de természetesen egy jól megválasztott táp is ugyanúgy a "szeretet jele", mivel az etetéssel kapcsolatban nincs általánosan elfogadott legjobb megoldás. Vagy a főtt kaja. Szóval ezt félreérthetően fogalmaztam, tényleg.

Én a beszédet sokadlagos szempontnak tartom. Szerintem amíg a kutya igényei megfelelően ki vannak elégítve, addig az ember úgy szereti a kutyáját, ahogy akarja. De ha vmi gebasz van, akkor kellenek a szigorítások.