A kiskutyám most tüzel először, és még nem szeretném, hogy kölykei legyenek. Van egy kanom is, aki nagyon is szeretné. A gond, hogy éjjel nappal sír, elviselhetetlenül hangosan a kan, hogy nem lehetnek együtt. Mivel lehetne rajta segíteni?

Ez most komoly?

Hol olvasta bárki, hogy nem akarok kiskutyákat?

A kan kutyát amúgy se nagy kínzás láncon tartani, mert 2 naponta 30-40km utat tesz meg bicikli mellett futva, autó gumit húzva, és van póráz nélkül is sétáláskor. A láncot elfogadja, soha se tépi, és bármilyen hihetetlen, önként jön oda, hogy megkössem. Nem értem, miért rögeszme mindenkinél, hogy a lánc önmagában kínzás. Tanítva is van naponta 30 percet, és örömmel végzi a feladatát. Bárki ha látja, egyből látja, hogy igen szép, erőteljes, és megfelelően foglalkoztatott kutya.

Amúgy fajtiszta malamutok.

Igen is akarok majd tőlük kölyköket.

Nem tudom, milyen állatbaráti szeretetből akarnátok egy kölyökkutyától kis kölyköket.

A malamutok 2 éves korukra érik el azt a kort, hogy fizikailag ne terhelje meg végzetesen egy alom kihordása.

Egy ilyen korai alom akár végleg eltorzíthatja a csontozatát, és izomzata se a megfelelő képpen fejlődne.

Az az állatkínzó, aki egy éppen tüzelni kezdő, ránézésre is kiskutyát fedeztetésre enged.

Akit nem győztem meg, annak nem kérem a válaszait.

A kérdés továbbra is az, hogy mit csináljak velük, hogy ne legyen olyan lármás a kan?

Idegen kutyák eddig nem mertek a közelébe jönni.

Amúgy meg nem csak sima drótháló van, azon még az én kutyám is kiszökne... csak nem akartam teljes mértékben részletezni, hogy mennyire vannak körülvéve, mert elég terjedelmes lenne a kérdés felvetés, ha minden körülményt felsorolnék