Ti nem szoktatok kiakadni azon, amikor valakinek évek óta van kutyája és nem tanít neki semmit csak kényeztetni?

A bátyám pont ilyen. Van egy menhelyes kis keveréke, aki a fején ugrál, étkezéskor szabályos pitizik és kiköveteli, hogy kapjon, néha nagy kegyesen leül neki és akkor a mindig büszke arccal mondja nekem, hogy "látod, hogy engedelmes? :). Na persze. A gond az, hogy időközben a kutya nem mindig behívható, az úton néha átszalad és már ott tartanak, hogy minden kutyának nekimegy a futtatóban. Le tudja hívni, így szerinte ez nem nagy probléma, de szerintem meg komoly gondjaik vannak. Mivel számára ez nem probléma, nem fog változtatni a hozzáállásán, aztán majd ha elüti a kutyát az autó vagy visszatámad rá egy németjuhász és cafatokra tépi, akkor majd mondhatom, hogy "megmondtam". Nyárra lehet, hogy veszek nekik egy kutyaiskolás tanfolyamot a Cerbiben vagy a Tükörben.

Pedig van ám előtte jó példa, a kutyám fél évig volt nála kölcsön, szerencsére őt nem tudta így elrontani és látta is a különbséget, azt mondta, hogy az enyém "igazi kutya", nem bohóc, mint az övé és azt is látja, hogy én hogyan nevelem a sajátomat, de neki erre nincs igénye. Szerintem meg a kutyájának igenis lenne rá igénye.

Pusztán az, hogy az adott gazdi nem tanít a kutyájának semmit, engem nem háborít fel, amennyiben a kutyát jól tartják (megfelelő etetés, mozgatás, közös nagy séták, játék). Az én környezetemben sok olyan kutya van, akit még ülni se tanítottak meg, de a gazdiknak akkora mázlijuk van, hogy nyugodtan tudnak a természetben elengedős sétákat tenni, mert a kutya olyan. Ilyen helyzetben pedig ez teljesen rendben van. Pl az anyósomék kutyája is ilyen. Vagy az egyik szomszédunké. Minket is nevettek már ki ilyenek, de pl a szomszédunk régről ismer minket, látta, hogy honnan indultunk a kutyával, és mindig megdicsér, milyen sokat javult.

Ha azonban a kutya igényei sincsenek kielégítve, azt sajnálom.

Engem ez akkor szokott zavarni, amikor én és a kutyáim vagyunk ennek az elszenvedői.

Épp ma történt, hogy végre volt egy kutya a futtatóban, nem csak azon kívül. No de első perctől kezdve dominánsan viselkedett az állat, és végül neki is ment a kisebb testű kutyámnak pusztán azért, mert közel ment az említett kutyához és kérte volna a saját lasztiját.

Meg is sérült kicsit a kutyám füle. :(

Bár a gazdák bocsánatot kértek meg kedvesek voltak, nem volt veszekedés csak... elszomorít, hogy nem mindig lehet elkerülni az ilyen helyzeteket.

A másik, amikor egy gazda azt hiszi, hogy az teljesen rendjén van, hogy fifikét felkapkodjuk, akinek egyébként már habzik a szája az idegtől, és persze nem ő a hibás. ^^ Na ekkor szoktam begurulni, mert ez az emberi butaság, ez a mély sötétség már nagyon zavar! Kicsit sajnálom a kutyát és a gazdát is, hogy a kedves buta gazdi miatt élnek ilyen életet. Még ha hagyná, hogy elmagyarázzam neki kedvesen a dolgokat, akkor oké... (szerencsére volt már erre példa, hogy valakinek elmondtam, hogy ezt most elcseszte, és tök normális volt, mondta, hogy erről fogalma nem volt, megköszönte a tanácsot és alkalmazta is, és ennyi. :) Még egyszer mondta is később, hogy sokkal nyugodtabb lett a kutyi. )