Ti nem szoktatok kiakadni azon, amikor valakinek évek óta van kutyája és nem tanít neki semmit csak kényeztetni?

10 es válaszoló, velem is ilyesmi esett meg.

Mondjuk, én azon "szerencsések" közé tartozom, akiknek "mázlija" volt a kutyájával... mindígis barátságos volt mindenkivel, semmi agresszióra való hajlam nincs benne, igazából kissé naiv is másokkal... Mivel semmi gondunk nincs ezért nem járunk kutyasuliba.

Ma a futtatóban volt egy figura, kérdem bemehetünk e, mondja persze... erre a domináns kutyája nekiesik az enyémnek, az enyém sír, erre még mondja a tag, hogy "kislány, látszik rajta"... majd felteszi az ominózus kérdést, hogy "suliba hordod?"

Mindenesetre én is azon a véleményen vagyok, hogy nem feltétlenül muszáj mindent megtanítani a kutyának. Én több olyat ismerek, és az enyém is olyan, hogy csak hagynom kell kb, és magától alakul, tanul, belejön a dolgokba.

Forgalmas helyen is nyugodtan elengedhetem, nem csinál semmi zűrt, kis segítséggel, szinte magától jött rá, értette meg, hogyan kell viselkedni, mialatt cseperedett.

A rossz tartásra, rossz etetésre, nem megfelelő lemozgatásra viszont én is haragszom, valamint idegesít mások okoskodása, főleg ha az illető, kutyaiskolába hordott ebe vállalhatatlanabb mint az enyém.

Azért van olyan, hogy az illető a kevésbé vállalható kutyával tényleg többet tud, pont azért, mert komolyan megküzdött azért, hogy a kutyával egyáltalán együtt tudjon élni.

Velem egyébként fordított is esett már meg: olyasvalaki akart tanácsokat osztogatni, akinek láthatóan fogalma nem volt a kutyanevelésről, de volt egy békés, idősödő, kövérkés kutyája, aki valóban vállalhatóbban viselkedett, mint az enyém, de nem azért, mert a gazdi annyit dolgozott vele, hanem már olyan volt. Nah ez is bosszantó. :D