Ekkora vadászösztönnel mit kezdjek?

Sziasztok. van egy kutyám, aki igazán jól nevelt, ügyes, okos, engedelmes, trükköket tud,agilityznk,szóval nem mondhatnám,hogy pont az a mindennapi eb, aki otthon dekkol egész nap, és örül,hogy ha történik valami.

A falkavezérséggel sincs semmi gond, mivel kölyökkora óta céltudatosan nevelem. A kutya tisztel, és ezt nem csak én képzelem be,mint oly sokan,hanem sok kutyás között mozgok, és látom azokon a kutyákon,akik tisztelik a gazdát, és azokon is,akik nem,hogy hogy viselkednek. Evés közben is ha szólok neki,hogy jöjjön oda hozzám, minden további nélkül otthagyja a kajáját, pedig tudja, hogy a másik kutya is ott lebzsel.

A nagy problémám az, hogy maga a fajta is rendkívüli vadászösztönnel bír, és hát ez alól az én kutyám se kivétel.

Ha meglát valamit, ami kisebb, mint ő, legyen az macska, vagy csirke, akkor kitör, és levadássza. Azt már elértem, mivel macskával sajnos sokszor találkozunk, hogy ha meglát egy macskát, mondom,hogy hagyd, és megmarad a nézésénél, de úgy nézi,hogy olyankor nincs más a világon,csak a macska. Csoda,hogy meghallja,hogy szólok hozzá,de meghallja, mert a tiltásra rögtön leáll. Illetve vannak ostoba macskák is,akik odaszaladnak hozzám kutyasétáltatás közben, és dörgölőznek hozzám is,meg a kutyához is. Ilyenkor is látom a kutya szemén,hogy csak azért nem tépi szét, mert én ott vagyok. Szoktam hagyni,hogy megszagolja, múltkor meg is bolhászott egyet, meg képen nyalta,szóval a macskákkal már haladunk, bár azt sejtem,hogy amíg az én drága kutyám velem van,addig nem lesz cicám.

Szerencsére még sose kapott el egy macskát sem.

A csirke már bajosabb, életében egyszer találkozott csirkével,nem is olyan rég és későn kapcsoltam,a kutya kihúzta a pórázt a kezemből, és elkapta a csirkét. Sose bántottam a kutyát, ha nagyon rossz,akkor grabancrázás van, meg földre nyomás,de ennél az alkalomnál kikapott. De, le se sza.rta,hogy kikapott, ugyan úgy nézte azt az átkozott csirkét,aki már az utolsókat rúgta. Aztán, amikor rácsaptam az orrára,hogy ne a csirkére figyeljen,hanem rám,akkor fordította csak el a fejét, és vett vissza a feszülésből.

De, ami a kérdés kiírására inspirált,az az,hogy azóta a csirke megöléses eset óta, mintha ez a vadászösztön még jobban bekapcsolt volna, ma sétánál elengedtem egy nagy dombos pusztán. Direkt körbenéztem, hogy van-e ott rajtunk kívül valaki, és nem volt senki. Gondoltam én,mert gyerekek játszottak a dombok mögött,ahol pont nem lehetett őket látni, hiába mentem egy kört, hogy van-e ott valaki.

A kutya ugyebár szabadon volt,mert itt a városban kutyafuttató híján csak ilyen pusztákon lehet elengedni a kutyákat. A kisgyerekek futottak,ezt meglátta a kutya,és hiába kiabáltam,konkrétan szart rám, futott a gyerekek után,akik sikítottak,meg halálra rémültek. A kutya imádja a gyerekeket, ezeket sem bántotta, csak oda szaladt,és már hajolt is le nekik, és hívta őket játszani,de hát tudták is a kisgyerekek,hogy mit akar a kutya, azt kiabálták, hogy veszett,meg hogy megakarja őket ölni. Elkezdték dobálni nagy kövekkel, meg fadarabokkal,amire már odaszóltam, hogy nem bánt,játszik,te se bántsad. Odamentem,elkaptam a kutya grabancát, lenyomtam, pórázra vettem,és erőltetett menetben,szigorúan láb mellett hazajöttünk.

Tudván tudom,hogy azért szaladt a gyerekek után,mert messze voltak,ő is kisebbnek látta, és látta,hogy szaladnak,és szerintem amikor odaért tudatosodott benne,hogy ez nem kaja, hanem kisgyerek,akivel játszani lehet.

A kérdésem az,hogy mégis mi a francot csináljak ezzel az átkozott kutyával,hogy ezt a vadászösztönt ha csak egy kicsit is,de lejjebb tudjam venni benne? Sajnos sejtem,hogy ezzel nem sok mindent tehetek, szóval inkább úgy kérdezem,hogy mit csináljak máshogy,hogy ilyen helyzetben is kontrollálni tudjam a kutyát,és az én szavam felülírja az ösztönt? Mélységesen elkeserít ez az egész dolog,hogy hiába van egy "agyonképzett" kutyám,egy ilyen dolog kifog rajtam.

Azt ne mondjátok,hogy mozgassam többet, mivel minden nap 3-4-5 órákat vagyok oda vele, hol biciklizek vele a határban,hogy fusson,hol görkorcsolyán húzatom magam órákig,közben persze gyakorlunk,szóval nem csak fizikailag, hanem agyban is fárasztom a kutyát. Minden nap próbálom új helyekre elvinni sétálni, hogy találkozzon új dolgokkal is,ne mindig ugyan arra menjünk. Séta közben is sokszor kap különféle feladatokat. Eddig pórázról is minden további nélkül elmertem engedni a város melletti határban,de már kezdek attól félni,hogy mi van,ha ott lesz egy nyúl,vagy egy kóbor macska, és a kutya elszalad, és ki tudja, hogy hol áll meg, mire utoléri azt a szerencsétlen állatot.

A kutyasuliban nem tudtak épkézláb ötletet adni...

Ezt az oldalt ismerem,én is szoktam itt válaszolgatni, és tudom, hogy vannak is nagy kutyások, úgyhogy tőletek kérdem,ti ebben a helyzetben hogyan, és mit csinálnátok,hogy a kutyátok felett még nagyon kontrollt tudjatok gyakorolni?