Ti mit szerettek a kutyátokban? Miért szeretitek a kutyát? A cicát is szeretitek?

Szeretem, hogy a legnagyobb esőben is ki kell mennem vele, nem lustálkodhatok a lakásban. Ilyenkor amúgy külön jó látni, hogy ő is gyűlöli az esőt, és rohanna haza. :D

Szeretem, hogy vele rájöttem, hogy imádok egy nehéz nap után este sétálni egyet, és kiszellőztetni a fejem.

Szeretem, hogy amikor vele játszok, vagy akár csak póráz nélküli sétát teszünk, akkor totál kikapcsolódok, és minden gondomat elfelejtem.

Szeretem, hogy valakiért állandó felelősséggel tartozok, és nem gondolhatok csak magamra, akár anyagiakat, akár a programokat nézem.

Mindig meg tud nevettetni, olyan hirtelen dolgokat tud produkálni.

Szeretem nézni, milyen kreatívan játssza az éhezőt, ha eszek, pedig tudja, hogy nem adok neki az asztalnál. De soha nem adja fel, csak néz, és néz, és néz.

Szeretem, hogy meg kell vele küzdeni, mert nagyon makacs, és néha azt hiszi, ő a főnök.

Nagyon jó látni, hogy megtanítasz neki valamit, és csinálja. Pláne, ha mások is elismerik. Alap dolognak kellene lennie, mégis jó érzés hogy az emberek kb dülledő szemekkel nézik, hogy a kutyám leül parancsra a piros lámpánál, és amíg zöld nem lesz, ül. Pedig midnen kutyának ezt kéne. Vagy hogy meglát egy kutyát szemben, de nem húz, szépen láb mellett nézi kiváncsian (póráz nélkül még nem megy :D)

Jó látni, ahogy elmegy a döglött béka mellett, ránéz, és tovább megy (ebben sok munka van)

Szeretem benne hogy állandóan pörög, vidám, kb. az életét odaadná a labdáért. Soha nem lehet vele unatkozni, mert mindig kapható egy sétára. Szeretem benne, hogy pár hét alatt maximálisan elfogadott gazdájának, nem fél a kezemtől, megbízik bennem, és szót fogad. A múltját nem lehet tudni, mert gyepiről lett elhozva. Szeretem azt a nagyfokú alázatot és alkalmazkodókészséget, ami hozzájárul ahhoz, hogy abból a bohókás, szófogadatlan, neveletlen kutyából egy egyre fegyelmezettebb kutya legyen.

De ami nekem a legfontosabb, hogy bár gyepiről hoztam el, ezzel az életét mentettem meg. Mégis úgy érzem, ő többet adott nekem, többet tanultam tőle, mint ő tőlem. Ha ő nincs, talán még jó ideig nem indulok el ezen az önismereti úton.

A macskákat nem igazán szeretem. Nem volt soha, tehát nem tapasztalat. De nekem minden ismerősöm azt mondja, aki macskát tartott valaha, és én is így látom külső szemlélőként, hogy inkább a helyet szereti ahol lakik, mint a gazdáját. Nem lesz soha oylan előzékeny, és alázatos a gazdájával, mint egy kutya. Nem lehet tanítgatni sem, pedig nagyon jó elfoglaltság. :)

A kutyákban mit lehet nem szeretni? :) Valódi társai az embernek,szabadidőben,akár munkában is,sportban,mindenben. Hihetetlenül ragaszkodó,intelligens,tanulékony,nagyszerű jellemű állatok - s nem utolsó sorban,gyönyörűek - akik akarnak az ember nyelvén tanulni (ha jó kezekben vannak) . Rengeteg szeretetet képesek adni,talán-talán nincs is állat,amely ennyire szeretni,ragaszkodni tudna az emberhez. Engem speciel minden kutya elbűvöl : órákig,mit órákig! egy életen át el tudnám és tudom nézni,ahogyan játszanak,kergetőznek,erejük teljéből vágtáznak vagy éppen csak fekszenek és pihennek békésen. Születésem óta mindig volt kutyánk,jelenleg három sajátom van már,s egy biztos csak: amíg élek,minimum egy,de ha mindig megengedhetem magamnak,minimum három kutya mindig lesz az életemben.

A cicákhoz viszont sokan máshogy állnak,s eleinte nem voltam ezzel másként én sem...11 éve már,hogy egy akkor pár hetes tarka kandúrt befogadtunk az utcáról,akinek az anyját és a testvérét a szeme láttára tépte szét (állítólag) a telephely kutyája,ahonnan nagynéném elhozta. Sosem lett belőle,,normális" macska,aki bújik,dorombol ; soha nem lehetett simogatni,hiába szeretgettük volna,kapta a finomabbnál finomabb kajákat,játszottunk vele,gondoztuk,mindmáig egy hálátlan jószág,aki elvan magának,köszöni szépen. A simogatásra harapással és karmolással válaszol javarészt,ha valaki felé közeledik,elfelé megy inkább - csak kajaidőben jön,olyankor 2-3 simogatást meg is enged,de ennyi,így családilag elismertük,hogy amíg kiscicák,aranyosak,de egyébként önző egy jószágok. Aztán az én véleményem is megváltozott...Sok muris,jó cicás sztorit olvastam-hallottam,főleg ismerőseim köréből,amelyek az én macskám életéből mind kimaradtak (pl az éjjeli,,felpörgések",amikor szó szerint a függönyön mászik,annyira tombol) a koromfekete cicák pedig valamiért egyre inkább a gyengéim lettek...Keresztanyáméknak van egy fekete cicájuk,aki viselkedésével,végtelenül barátságos,igazi,,cicás" jellemével azonnal elbűvölt,mikor vagy két éve először találkoztam vele. Még nem is ismert- akkor látott először- de már mászott az ölembe,dorombolt,bújt a simiért; akkor kezdett előttem körvonalazódni igazán a macskák valódi jelleme...Hogy egy normális cica nem mellőzi életében a dorombolást és a bújást,valamint ezeket nem csak kajáért cserébe adja. A fekete cicák iránti őrület pedig egyre erősebb lett,nem egyszer az utcán,párommal megálltunk,ha láttunk egyet és odacsaltuk egy kis simire,én pedig teljesen odáig voltam...Idén májusban érkezett el aztán a pillanat,amikor a neten keresgélve ráakadtam arra a piciri cilára,akit már hónapok óta kerestem. Koromfekete,borzos,hat hetes mentett apróság,a négyes alomból egyedüli kislányként. 300 km-t utaztam érte,de nem volt kérdés,hogy elhozom...Nem hittem,hogy olyan aprócska lesz,de amikor megláttam a jó tenyérnyi kis kormos-borzos mütyürt,azt hittem,elolvadok :) És a tudat-hogy mostmár ez az én picikém!! Az egész hazaúton,a 4 órás vonatozás alatt végig a mellkasomon aludt,vagy éppen a nyakam körül mászkált dorombolva és puszilgatva,mint egy igazi cicamica...És most,öt hónaposan is ugyanolyan imádnivaló,pusziosztogató,bújós kis cila,akivel nem egyszer arra kelek,hogy a kis pofiját az arcomhoz dörgöli vagy éppen szó szerint megpuszil",sőt,újabban az a szokása,hogy a kosárkája helyett a párnámon alszik és úgy körbeveszi a fejem,mint egy szőrmesapka :)) Azon kívül pedig,hogy érdek nélkül képes ő is iszonyú sok szeretetet adni,még talán több vicces pillanatot okoz,mint egy kutya,mondom ezt úgy,hogy 100%-ban kutyás vagyok első körön és a kuttyok az életem egyik értelme. Egy cica viszont sokkal bolondabb,vagy hogy is mondjam ; mindenhová másznak,leesnek,lesből támadnak,a kecsesre tervezett ugrás néha nagy buktában végződik,ha rosszul számítja ki...Rengeteg muris dolguk van,aránylag más jelleműek ugyan,mint a kutyák,de a szeretetüket a gazdi iránt meglehetősen hasonlóan fejezik ki. És amit külön imádok,az a koromfekete arc :)) Sötétben menetrendszerint nem látni,volt már rá példa,hogy néztem a kosárkáját,benne van-e,de a koromsötétben nem tudtam megállapítani,ezért szóltam neki,s amikor kinyitotta a nagy sárga szemeit,abból tudtam csak meg,hogy ott van :D

A szeme is külön téma,5-6 hetesen még kék volt,aztán zöld lett,mostanára pedig besárgult teljesen. Csoda egy kis állatka ő is,meg a kutyóim is,ők meg aztán főleg...Na,de hogy ne csak a levegőbe beszéljek,itt vannak :)

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]