Vonít, amint kiteszek otthonról a lábam. Hogy kezdjem helyrehozni?

Kis mosolyszünet segíthet ilyenkor, nincs kompenzációs simi, hogy ha már nem érek rád, akkor agyonszeretgetlek, hátha jobb lesz, mert attól csak rosszabb lesz. Nem kell a semmiért simizni, nem kell beszélgetni vele, szarni kell rá, akkor kicsit helyrebillen az egyensúly, észreveszi, hogy amúgy nem ő a világ közepe. Falkavezérségre meg ezerrel odafigyelni, nincs de csak ez, meg de csak az, hanem szabályok vannak, keményen.

Néha elindulhatsz csak úgy otthonról, különösebb cél nélkül, hagyhatsz egy kannát a kapunál, amiben van pár kavics, hogy zörögjön, és ha vonyít, visszamész, és jól megdobálod vele, nem okoz se fájdalmat, se sérülést, de pár ilyen alkalom után meggondolja majd, hogy szeretné-e, ha a hívó szavára megjelennél még egy ilyen körre. A lényeg, hogy semmilyen pozitív élménye ne legyen azzal kapcsolatban, hogy visszamész, akkor se kell szidni, meg beszélgetni vele, semmi, csak bemész, bünti, és gyorsan újra elhúzol (nem túl messzire, mert ha megint elkezdi, akkor jön a következő kör). Kertben ezt nehezebb kivitelezni, mint lakásban, de beválhat.

Hosszú távon meg jó kutyasulit tudok javasolni, ahol személyre szabottan tudnak tanácsot adni. Meg persze sok foglalkozást, vagy ha csak kevésre van idő, akkor az legalább legyen aktív, tartalmas, fárasztó.