Ha az etolológia tanszéken valami nagyon új dolgot fedeznének fel a kutyák nevelésével kapcsolatban, hogyan viszonyulnátok ehhez?

Vettünk részt több kísérletben is (többek közt a segítségkérős baromságban), akumi véleményét támogatom annyival kiegészítve, hogy sokszor a kísérletet végző lányzók azt se tudják, pontosan mit miért hogyan kéne csinálniuk, arról, hogy ezekre a kutya hogyan fog reagálni még a legtávolabbi tippjük sincs, vagy ha mégis, az a tipp az addigi kísérletek statisztikái alapján "készül", nem hozzáértésből. Szóval egy szó mint száz, ők biztos jól szórakoznak, én is, meg a kutyák is nagyrészt, de kőkemény tudományos munkának azért nem nevezném a dolgot - többek közt azért, amit akumi is mondott: legtöbbször már az alapfeltételezések fele akkora baromság, hogy egy nem teljesen hülye átlag kutyatartó is a fejét fogná fájdalmában.