A 3 hónapos kiskutyám nem játékból megharapott - hogyan mutassam meg neki (legközelebb), hogy ez nem így működik?

Ezt a kizárást sikerült nagyon jól elterjeszteni valamelyik okoskának és pár kutyaiskolának, pedig a világon semmi nevelési értéke nincs, sőt, kifejezetten ártalmas. Csak gondolj bele, baba kutyád van, még fogalma sincs, hogy mit szabad és mit nem, ő csak most tapasztalja ki, hogy mik a határok. Ezt miért bünteted? Itt fel kell állítani a számára egyértelmű szabályokat és ha ezeket hágja át, akkor lehet büntetni.

A másik, hogy a "kizárás" napokra, órákra, de ilyen kis kutyáknál akár percekre is fölösleges, mert ő nem fogja azt gondolni már a cselekvés után pár perccel sem, hogy most azért van egyedül bezárva, azért nézik levegőnek, mert csinált valamit.

A grabanc rázás, kisebb pofon jó a kajavédésnél, de az is csak kizökkentésre, figyelmeztetésre, nem büntetésre! Meg kell tanulnia azt is, hogy az ételt nem védheti be tőletek.

1-2 észrevétel.

Már ott hiba van, hogy hozzá meg nyúlni a kajádhoz. Bár még kölyök, nyilván nincs tisztában vele mi tilos, de akkor se így kell hozzáállni, mert így nem is tanulja meg.

Nem elzárni kell tőle a kaját, meg olyan helyre tenni, ahol nem éri el.

Gyakorolni kell vele, hogy elvárhasd, hogy ne vegye el.

Rakd olyan helyre, ahol hozzáférhet. Aztán képzelj köré egy fél méteres (kezdheted nagyobbal) buborékot, amit nem léphet át. Ha megteszi, szólj rá, fricskázd meg az oldalát, mondd hogy nem!

Ha ellenkezik, csináld ugyanezt, keményebben.

Ezt bármivel csinálhatod, amit birtokolni akar.

Ha mégis elveszi akár a kaját, akár bármi mást, ne vedd ki a szájából! Ez versenyhelyzetet teremt, "kötélhúzás" harapás lehet belőle.

Neked pedig nem kell vele versengeni. Neked elvárnod kell, hogy odaadja.

Fékezd meg, szólj rá, aztán fogd meg ami a szájában van. (néha elég csak dominánsan fölé tornyosodni)

Aztán addig tartsad ott, amíg magától el nem engedi!

Önszántából kell elengednie, csak így győzhetsz.

Ez ugyanis egyáltalán nem a fizikai győzelemről szól, úgy nem is tudnál, mert ő nagyobbat tud harapni.

Ennek a pszichés győzelem a lényege, azt meg csak úgy tudod elérni, ha magától dönt úgy, hogy felhagy a birtoklással.

Ha mégis megharap.

A fegyelmezés soha nem büntető jellegű, mindig nevelő célzatú.

Jó, a harapás amúgy elég súlyos dolog, de inkább felnőtt korban, kölyköt ezért nem kell büntetni.

A fegyelmezés is lehet elég kemény, úgy hogy a célja még mindig a nevelés legyen.

Ennek a legfontosabb eleme, hogy büntetni indulatból szokott az ember, tanítani meg higgadtan, és magabiztosan.

És bármit csinálsz is a kutyával, ha közben higgadt maradsz, és domináns, azzal nagyot nem hibázhatsz.

Mivel ős is a testi erejét használta ellened, nem kell magad visszafognod, ha a megrázás hatékony, hát rázd meg.

Az egészet a befejezés miatt írom. Nem lehet így befejezni.

Alapvetően az a lényeg, hogy mindig egy adott elmeállapotot, lelkiállapotot, hangulatot.. tiltasz, és nem magát a tevékenységet.

Attól, hogy bezártad, és már nem harap, még bőven lehet abban a lelkiállapotban, amiben megharapna.

Ha leállítod, fegyelmezed, akkor a teljes megnyugvásig ott kell tartanod, nem pedig fordítva, kizavarni a szituációból félbehagyva a kettőtök ügyét.

Igaz, hogy kicsi, de tanulhat alázatosságot és megadást.

Egy felnőtt kutyával szemben is tanulna, ha ezt megengedné magának, abban biztos lehetsz.

Szóval fegyelmezés után maradjon melletted, ültesd le, ha kezd megnyugodni, fektesd az oldalára. Fújja ki magát, eressze ki a gőzt.

Ha ellenkezik, te is ellenkezz. Nem kell keményen, csak állhatatosan. Minél tovább ellenkezik, annál több energiát emészt fel. Neked kell tovább bírnod, meg kell várnod, amíg a közeledben maradva nyugodt marad, és megadja magát neked is, meg ennek az egész helyzetnek.

Meg kell értenie, hogy nem bántani akarod, csak tiszteletet és megadást vársz tőle.

Ha ezt megteszi, akkor magadhoz hívhatod, és akár adhatsz is a kajádból neki egy falatot.

Ez a jutalma a tiszteletért, és a megadásért.

Ezzel dolgozott meg érte, és nem ellopta.

A lényeg, hogy fegyelmezés után soha ne váljatok el úgy, hogy még felfokozott állapotban van, mert akkor az marad az utolsó emléke, amiből tanulni se fog semmit, a tisztelet se alakul ki, és a bizalom is csorbát szenved.

Mindkettőtök részéről.

Lehet, hogy ez így komolynak tűnik egy kölyökkel szemben, de hidd el, gyorsan nőnek, és inkább alapból már most így tanulja meg, mint hogy másfél éves korában szenvedj vele jóval többet.