Baj van a kutyám szaglásával?

A kölyökkorának nincs sok köze a szaglásához.

A "jó orr" (avagy annak hiánya) örökletes dolog. De az is lehet, h nem tanulta meg használni az orrát. Így látatlanba elég nehéz megmondani, h melyik eset áll fenn.

A kölyökkori gyengeség, hányás (súlyos betegség) és férgesség, a testvérei halála a szaporítója felelőtlensége, nemtörődömsége. A kölyökkori szétcsúszó lábak nagyon súlyos tápanyaghiányt jelentenek - ebből látszik igazán világosan, hogy milyen szar, akasztófára való gazdájuk volt a kicsiknek.

Nem hinném, hogy a szaglás ezzel összefüggésben lenne.

Lehet, hogy alapból nem olyan jó az orra, de okozhatja koncentráció hiány is - túlzott izgatottság, amolyan nem látja a fától az erdőt dolog.

Talán próbálgathatod fejleszteni neki úgy, hogy pl. jutalomfalatokkal vezeted a labdáig, amit előtte eldugsz. Szépen, lassan, hogy tanuljon egy kis türelmet, figyelmet. Vagy pl. megszagoltatod vele a labdát, majd eldugod úgy, hogy ne lássa. Mondod neki, hogy keresd, és szépen lassan mutatod, mutatod, vezeted, és ahogy közeledtek, egyre jobban dicséred.

Ez csak amolyan házi praktika ötlet, ha nagyon zavar a dolog, beszélj vadászkutya gazdákkal (vadászokkal), vagy egy kiképzővel, hátha tud tanácsot adni, tapasztalatot cserélni.

Szegény kutya!

Épp elég gond neki, hogy ilyen helyen született, ne cukkold, add neki oda azt a labdát és nem kell keresnie. :))