A gyereknek kellene egy kutya. Milyen fajta lenne jó?

Gratulálok, felelős szülő. Akkor vegyetek kutyát, ha nektek kell, nem egy két éves gyereknek. Ha ti nem tudjátok ellátni akkor ne vegyetek. És az ellátás nem az, hgoy naponta kétszer dobsz neki egy marék tápot!

Amennyiben a rendszeres sétára, a törődésre és a tanításra megvan az idő (ez napi szinten is minimum 3-4 óra) akkor én leonbergit ajánlanék. Hatalmas testű állatok, imádják a gyerekeket, a családot és a család barátait.

A gyereknek NE VEGYÉL kutyát!

Főleg ekkora gyereknek! És ne játszópajtásnak. Ez olyan, mintha azért szülnél egy tesót, hogy legyen kivel játszania!

Csak akkor legyen kutyátok, ha te szeretnél, és foglalkozol is vele!

Nekünk gyerek előtt is volt kutyánk, és nagyon sok idő, energia kell egy kutyának is. Az nem elég neki, hogy egy 2 éves játszogat vele! Nemsokára ennyi idős a fiam, úgyhogy tudom, hogy játszik ekkor agyerek egy kutyával. Az nem elég egy kutyának!

Inkább ilyet vegyél, ha kutyamániás:

[link]

És járjatok el olyanokhoz, akiknek van, ott tud vele játszani....

A kutya a tiéd lenne! A te dolgod, hogy takaríts utána, sétáltasd, neveld, tanítsd, dolgozz vele, elvidd orvoshoz, etesd és minden módon ellásd! Lesz napi 2-3 órád sétáltatni? Lesz időd naponta tanítanod? Lesz időd elvinni kutyasuliba minden hétvégén legalább 1-2 éven át? Lesz pénzetek fizetni a havi ellátását, kb 15-20.000 ft-ot, a féreghajtást, a havi szúnyog elleni védekezést, ami még kb. 2-3000 ft? Lesz pénzetek fizetni, ha orvosi kezelés kell? Mert egy műtéti beavatkozás alap járaton is 100.000 ft-nál kezdődik.

És ha már kölyökkutyát akarsz, vagy menhely, vagy tenyésztő! Olcsó kutyánál hatalmas a veszély örökletes betegségre, immungondokra vagy rossz idegrendszerre!

Kedves kérdező,

egy igen híres kutyakiképző, Jan Fennel könyvéből idézek. Remélem, ennyi elég ahhoz, hogy lemondj arról, hogy kutyát vegyél a gyerekednek, németjuhászt, akitát, huskyt, de még egy angol bulldogot se!

A történetben a kutya neve "Pudley", míg "tony" és "Ellie" egy 2,5 éves kisfiú és egy fél éves kislány.

A dolgok egy hideg téli reggelen fordultak még rosszabbra, épp egy nappal karácsony előtt. Már lejöttem az emeletről a gyerekekkel, és a megszokott reggeli teendőimet végeztem. Purdey, ahogy minden áldott reggel, őrületes rohangászást művelt körülöttünk. Emlékszem, ahogy Ellie a padlón csúszott-mászott, míg Tony igazi "kis segítségként" az elébe rakott nagy halom mosott ruhát válogatta a nappaliban. Átmentem a konyhába, amely közvetlenül a nappaliból nyílt, hogy összeállítsam a reggelijüket, amikor hangos csörömpölést hallottam. Sohasem felejtem el a szemem elé táruló látványt! A kutya felugrott Tonyra, és keresztültaszította a félrecsúsztatható szobaajtó egyik üvegtábláján. Mindenhol szilánkok! Aztán ettől kezdve mintha lassított filmet láttam volna. Emlékszem, amint Tony kábultan, furcsán dermedt kifejezéssel néz rám az arcából ömlő vér maszkján keresztül. Emlékszem, ahogy odarohanok a fiamhoz, és a ruhakupacból felkapok egy tiszta frottírtörülközőt. A Szent János Kórházban önkéntes ápolónőként töltött idő megtanított arra, hogy először is ellenőrizzem, nem fúródtak-e üvegcserepek az arcába. Szerencsére egyet sem láttam, és végre rászoríthattam Tony arcára a törülközőt, amilyen erősen csak tudtam, így próbálva elállítani a vérzést. Aztán ringatni kezdtem őt a karomban, és Ellie-hez siettem, aki mindeközben csodálatos mód épségben és nyugton ücsörgött a szanaszét szóródott üvegtengerben. A szabad kezemmel őt is felkaptam, majd leereszkedtem a földre, és segítségért kiáltoztam. Purdey pedig egész idő alatt tébolyodottként futkosott körülöttünk, ugatva és hatalmasakat szökkenve, mintha a legjobb játékban lenne része.

Azt hiszem, minden szülő előtt rémálomként merülnek fel az effajta helyzetek. Amikor a segítség végre megérkezett, a család és a barátaink teljesen azonos véleményen voltak. Tony sérülései nemcsak súlyosak voltak, hanem örök életére elcsúfították az arcát.