Melyik kistestű kutya tud a legrosszabb lenni, ha félrenevelik?

Szia!

I. Csivava: Mindig háborút szít társai közt és állandóan mérges. Ha valami nem tetszik neki iszonyú undok tud lenni. Nem tudom, de szerintem nem igazán harapós kiskutyák. Sokat ugatnak (azaz vakkantanak :D)

Én ezt a fajtát nem szeretem, de amúgy ha jól neveled, ezeknek csak töredékét fogja csinálni a csivava.

Az összes kutyát ellehet durvítani kegyetlenül. Ha az ember nagyon nem ért hozzá, akkor nincs akadály, még a legtutyibb ebből is kilehet hozni a vadállatot.

A kistestű kutyákkal is ugyanolyan határozottan kell bánni, mint a nagyokkal. Nincs kivétel. Egy kutyasulis látogatás sok mindent helyrerakhat, ha hallgatsz a tanácsokra, akkor kis eséllyel sikerül nagyon elrontani az ebet. Első kutyánál úgy is lesznek hibák, amiket majd csak évekkel később veszel észre, de ez mindenkinél így van :)

Ha mégis, annyira rangsort kéne állítani, akkor az első helyre a terriereket, különösképp a foxterriert tenném, bár már szerencsére nem az a tömegfajta, volt idő, mikor sok volt belőle.

A legkezesebb talán a bichon, de mondom, ellehet rontani őket is. Láttam már nem egy példát :D

Az alapján válassz, hogy a kutya aktivitása mennyire illik hozzátok, ismerkedj meg az ebekkel, érdemes kijárni kiállításokra, tenyésztőkkel beszélgetni, stb., stb. Szóval, ha kicsit kevésbé érzed magad keménykezűnek, akkor talán a terriereket érdemes kizárni a dologból, de ha nagyon ragaszkodsz, akkor a tenyésztő megfogja tudni mutatni nektek az alom legnyugisabb kölykét, ha arra kerül sor.

Nem kimondottan fajtafüggű a dolog, egyszerűen a higgadtabb egyedek elcseszve se lesznek olyan látványosan hülyék, míg az eleve kirobbanóbb típusok világraszóló hisztiket tudnak levágni, ha el vannak baltázva. Nyilván a fajtákhoz annyiban kötődik a dolog, hogy a szobanyézék többsége eleve nem egy intenzív kutya, míg pl. a terrierek és társaik rendszerint eléggé azok, szóval ha nyugisabbat akarsz, ne a törpe pincserek között kezdj keresgélni, mert kisebb eséllyel fogsz megfelelőt találni :) De alapvetően az egyedet kell nézni, és egy kedves, együttműködő kölyköt kiválasztani.

Bár azért azt hozzátenném, hogy szerintem praktikusabb, ha egy hozzád illő fajtát választasz, és abból egy, a többihez képest együttműködőbb kölyköt (vagy felnőttet), és kinéznel egy jó kutyasulit, mint ha le kell élned 15 évet egy olyan kutyával, aki ugyan egyszerűen kezelhető, de igazán nem hozzád illik.

Igazából ma már a legtöbb kutya szépen lassan sajnos elveszíti az eredeti hasznát. A neten egészen korrekt kis leírások vannak. Ahol azt látod hogy temperamentumos, ugatós, aktív, stb., stb. azt érdemes elvetni.

Igazából mikor te odamész megnézni egy almot nehezen tudod kiszűrni elsőre, hogy melyik az az eb, aki kicsit könnyebb, vagy éppen nehezebb eset. Hiszen nem vagy ott velük, lehet, hogy az a kutyus, aki végig szendén fekszik a fűben igazából azért alszik, mert előtte 3 órán át tépte a tesók fülét és közben morgott, mint egy varrógép :"D. Ilyenkor nyugodt szívvel a tenyésztőhöz kell fordulni, aki sokkal jobban ismeri a kutyákat és tudja, hogy melyik a kis szemét és melyik az ölben ülős, bújós típus :) Bár létezik egy úgy nevezett Volhard kölyökteszt, ennek az elvégzése a 7. hétben ajánlott, akkor pedig sajnos már a legtöbb picinek van gazdijelöltje.