Kutyátok halála után mennyivel hoztatok új kutyát?

Nekünk 14 évig élt a kutyánk. Úgy 1 hónappal az elaltatása után jutottunk arra, hogy nem akarunk (egyelőre) másikat, de valamilyen állatot szeretnénk, és mivel korábban épp a kutyánkra való tekintettel nem tartottunk macskát (nem viselte el őket), macska mellett döntöttünk. 6 hétig kerestünk megfelelő cicust. (Tehát összesen úgy 2,5 hónap telt el a kettő között)

Amikor az egyik macskánk pusztult el, akkor egyedül maradt egy macskánk a háznál, annak úgy egy hónap múlva hoztunk társat ("beleakadtunk" egy mentett cicusba, és ahogy rá néztünk, úgy éreztük, neki nálunk a helye)

Húgomnak 3 év kellett mire elszánta magát,hogy jöhet egy új kutya.

Sokat gondolkozok ezen mostanság(akarva akaratlanul is ezen gondolkodok),mert az én kutyám 13,5 éves és most még úgy érzem,hogy nem fogok sokat várni,mert szeretnék minél hamarabb egy másik kutyát,hogy a gyászt enyhítse. De aztán lehet nekem is bele fog telni pár hónapba mire lesz egy másik kutya.

Mondjuk mivel van konkrét fajta amit szeretnék,lehet így is úgy is várnom kell.

Vannak akik hamarabb túl lépnek vannak akik nem.

Több ismerősömnek évek kellettek egy új kutyához vki,már 2 napra rá hozott egy új kutyát.

Le leszek pontozva, ha leírom, hogy 8 nap?

Péntek du. halt meg a kutyám és köv. hétvégén mentem a kiskutyáért.

Ettől az egy héttől is majd' megbuggyantam, hogy nincs állat mellettem.

És sokat segített, hogy lefoglalt a kölyökkutya. És másik fajtát vettem.

Hozzánk csak valahogy kerülnek a kutyák.

Fél éve halt meg az egyik kutyánk, mi voltunk a harmadik gazdája (feltehetőleg) akitől hozzánk került, az agyonütés elől hozta el az előző gazdájától. Aztán náluk sem maradhatott, így került hozzánk.

Később meghalt a már nálunk levő kutya, de pár hétre rá hozzánk került egy kölyök, így két befogadott kutyánk lett.

Erre pár hétre az út szélén találtunk kidobva egy kutyát a kölykével. Az anyának lett gazdája, de a kölyök senkinek nem kellett, így nálunk ragadt.

Így most megint 2 kutyánk van.

10 hónap.

Megmérgezték a kutyánkat, az a kín amit ő és mi is átéltünk az utolsó 10napban, elmondhatatlan. Utána ha találkoztam is kutyával, távolságtartó voltam, ha eldöntöttem, hogy legyen másik kutyám, elfogott a sírás, a pánik.. aztán 10hónap elteltével olvastam egy hirdetést, hogy vagy elviszi valaki a kutyát, vagy odaadják a cigóknak (mert nagyon érdeklődtek utána). Egy percig nem gondolkodtam, már hoztam is. Nem érdekelt, hogy milyen a természete, hogy milyen a színe..nem az előző kutyámat helyettesítem vele, őt soha nem pótolhatja egy állat sem. De mégis azt hiszem, hogy ez a véletlenül hozzám került kutya az én kutyás "nagy Ő"-m..valahogy egy hullámhosszon vagyunk, megérzi a hangulatváltozásaimat és néha már azt hiszem, hogy olvas a gondolataimban..

Még nem veszítettem el kutyát, a mostani az első kutyusom, 9 éves lesz.

Amennyire csak lehet, próbálok tudatosan készülni arra, hogy nem lesz velem mindig. Igyekszek mindent megtenni, hogy ha egyszer elmegy, akkor azt mondhassam, hogy szép élete volt, és akkor nyugodtan engedem el.

Ha ő már nem lesz, akkor rövid időn belül szeretnék majd új kutyát. Valószínűleg fiatal felnőttet, menhelyről.

Számomra a halál ugyanolyan természetes, mint a születés, és nincs lelkifurdalásom azért, mert nem gyászolok hónapokig.