Melyik jobb/rosszabb (kutya-gyerek kapcsolat)?

Azt mondják, vagy a gyermek, vagy a kutya legyen legalább 2 éves, mikor a másik megérkezik.

Könnyebb, ha a kutya már felnőtt (feltéve, hogy jól van nevelve), mire megszületik a baba, vagy ha a gyerkőc legalább 2 éves már, amikor a kölyökkutya jön.

kölyökkutyák játékos kedvükben harapdálnak, ugrálnak!

Valaki legyen idősebb!

Felnőtt kutyához jöjjön a gyerek. :)

Ha a kutya jól nevelt, nem ő a főnök, tisztában van vele, hogy a baba tabu, (sőt, jó esetben neki vigyázni kell rá), ÉS SOSEM HAGYJÁTOK ŐKET EGYEDÜL, akkor nem lesz gond.

Felnőtt kutyáink voltak (cane corso és tacskó), amikor a gyerekek születtek. Sajnos a tacsi meghalt, mi pedig vettünk egy amstaffot, az akkor 2 és 6 éves gyerekeink, vmint a 10 éves cc mellé.

És bizony a kölyök amstaff jópárszor "megharapta" játékból a gyerekeket. Persze nem erősen, de hát a tejfogak... A 6 éves értette, elmagyaráztuk neki, hogy miért csinálja. A 2 évesnek akkor telt be a pohár, amikor az amstaff elkapta a csicsáját. :) Most már másfél éves a kutya, teljesen normális a kapcsolatuk. Sosem voltak egyedül hagyva, de a kert nagy, a gyerekek meg a kutyák nagyon tudnak futni. :)

A cc meg néha fellöki őket, amikor nekik dől hízelegni. Már megszokták. :)

"Lesz egy kisbabánk, és rá pár hónapra (mikor lemegy a durva korszak)"

Nos, ha nincs szerencséd, akkor ez nem pár hónap, hanem pár év lesz. Ha nincs egy végtelenül jó babád és egy szuper nyugodt kutyád, akkor megbuggyansz. Nem kell együtt felnőniük. (Mármint egykorúnak lenniük.)