Mik a hátrányai ha egy kutyát túl korán választanak el az anyjától?

Egyrészt ez egy totál természetellenes dolog. A természetben az állatok (pl farkasok, vadlovak) egészen az ivarérésig a családjukkal maradnak, egész egyszerűen azért, mert még nem állnak készen az önálló életre.

A vadonban csak akkor "választódik le" a kölyök az anyjától idejekorán, ha az anyja elhagyja, otthagyja meghalni, netán az anya pusztul el, de a kölykök sorsa így is meg van pecsételődve. A kölyök ilyenkor ösztönösen meg van rémülve és van halálfélelme az anyja nélkül. 4 hetesen egy kiskutya még szopizik, nem igazán boldogul a szilárd táplálékkal még, szüksége van az anyjára. Így első körben ez egy nagy traumát jelent a kiskutya életében.

Másrészt pedig ebben a korban még tanul az anyjától és a testvéreitől, hogyan kell játszani a többi kutyával (tesókkal, anyával), mi az amit szabad és amit nem (pl mennyire haraphat erősen, mi számít még játékos harapdálásnak és mi az amikor már túl megy a határon, ekkor az anyja állítja le), tehát ez az időszak kb olyan, mint amikor a kisgyerek kezd el beszélni tanulni és megértetni magát másokkal. Na, a kiskutya is pont ezt tanulja, megértetni magát és megérteni a többi kutya jeleit (pl hogy a morgásra már abbahagyja a szemtelenkedést, ne csak akkor amikor már megharapták). Ezt te nem fogod tudni sose pótolni, ahogy egy embergyerek sem fog tudni beszélni, ha farkasok között nő fel.

ma 00:46

Ezek szerint az összes kölyökkutyának ivarérésig az anyja mellett volna a helye?

A kutya nem farkas, amelyiknek magának kell a mindennapokban megküzdenie az életben maradásra.

Végül is az anyakutya világra hozza a kölyköket, szoptatásig neveli őket és utána a kicsinek az emberre van szüksége, mert onnantól az neveli az elkövetkező életre.

Egy anyakutya magától általában 6 hetes korra leválasztja teljesen a kölyköket. Onnantól az anyától függ, miként bánik a kölykökkel. Általában az anyák a leválasztott kölykökkel nincsenek éjjel-nappal együtt, ha tehetik.