A ti kutyátok is ilyen?

Igen, hihetetlen, hogy mindent megéreznek, átveszik a gazdi "rezgéseit".

Nekem erre a legnagyobb bizonyíték az volt, hogy sokat járunk az állatorvoshoz, mert ott veszünk tápot, vitamint minden állatunknak. A kutyám mindig vidáman jön velünk oda, szaladgál, szimatol amíg mi megvesszük amit kell.

Múltkor viszont amikor oltásra mentünk oda már a kocsiból kiszállva nekiállt remegni és farkát behúzva ment be a rendelőbe.

Csak arra tudok következtetni, hogy megérezte, hogy én máshogy állok a dologhoz, hogy én olyan hangulattal mentem, hogy rá gondoltam, mennyire utálni fogja az egészet és félni fog stb. És megérezte.

Ennyi erővel pedig ugyanúgy megérzik azt is ha szomorúak vagy éppen vidámak vagyunk.

Ennél sokkal többet megéreznek, sokkal pontosabban, mint gondolnánk.

Két hebrencs kutyánk van. Ha kiülök a teraszra, hatalmas harc van, hogy ki feküdjön a jobb oldalamra (vajon mennyivel jobb, mint a bal?). A múltkor nagyon fájt a fejem. A kér kutya mellém feküdt és az ölembe hajtotta a fejét. Semmi harc, semmi hebrencskedés.

Amikor el volt törve a kezem, nagyon megszagolták a gipszet, és vigyáztak rá nagyon (na azért néha fájdalmas volt, amikor jófejségből megböködték az orrukkal). Amikor a gipsz lekerült, a bal kezes simi sokkal többet ért, mint a jobb...

Nem. Az enyém egyáltalán nem ilyen.

Neki egy nagyon határozott gazdára van szüksége. Ha magam alatt vagyok, csak néz rám, mint egy hülyére, vonakodva csinál bármit is kérésre. Szinte az sugárzik belőle, hogy "de béna vagy". Amikor lázas voltam és úgy sétáltattam, érezte, hogy rosszul vagyok erre végigrosszalkodta az egész sétát, igazi sunyi kutya, rögtön kihasználja, ha nem tudom rendesen kontrollálni. Ha nincs hangom akkor is ugyanez, élvezi, hogy nem tudok rendesen rászólni.

Én már megtanultam, hogy jobb, ha ilyenkor átnézek rajta, nem feladatoztatom és csak rövidebb sétákat teszünk a környéken :D

Nekem nagyon vigyázni kellett amikor a nagylábújjamról lejött a köröm. Mind a két kutya állandóan a lábamon akart ugrálni, úgy mint máskor is. Az egyik pedig állandóan a lábujjamat akarta szagolni és megnyalni, meg akarta gyógyítani, de amikor az nagyon fájt, akkor nem engedtem, hogy hozzáérjen, és főleg ne nyalogassa.

De amikor depis vagyok és fekszem az ágyban, az egyik kutya odabújik a kezem alá és várja, hogy simogassam. Persze aranyos és meghozza a kedvemet hogy felkeljek :D