Ti bevállalnátok így még egy kutyát?

23 éves vagyok, végzôs egyetemista. Egy kb 28 nm-es, egy szobás lakásban élek a barátommal. A lakás a nagynénémé. Van egy 1,5 éves, kb 2 éves kiskutyám. Havonta 1-2 alkalommal utazok el vele anyukámhoz vonattal.

Nem is akartam egyelôre másik kutyát, nem is értem, hogy alakult ki ez bennem, de beleszerelmesedtem egy kb. 20 kilós menhelyi kutyusba. A menhellyel beszéltem, szívesen kiadják nekem, azt mondják, hogy nálam szuperebb gazdit nem is találhatnának.

Ma beszéltem édesanyámmal, hogy errôl a kutyáról nem akarok lemondani, mert úgy érzem rám várt és mi egymásnak vagyunk teremtve. Persze ô nincs elragadtatva a gondolattól, tekintve, hogy idén diplomázok, még nem tudom, hogy hol kapok munkát és szeptemberben el akarom kezdeni a mesterképzést. Arra kért, hogy várjak egy évet az új kutya elôtt, hogy stabilizálódhasson az életem.

Ilyen összetartozás érzés viszont ritkán van az életemben nem akarom elszalasztani azért, mert rettegek a jövôtôl. Én úgy látom, hogy ez olyasmi mint a gyerekvállalás, mindig lehet okot találni, hogy épp most miért csúsztassuk. Szerencsére nem büfé szakra járok és már ajánlottak nekem egy állást is, igazából csak arra várnak, hogy bemutassam a diplomám, nem is akarnak mást felvenni helyettem.

Ha véletlen nem oda, akkor felvesznek máshova, 3-4 havi tartalékot képeztem már, hogy ne legyen baj, ha nem kapnék azonnal állást.

A kérdés adott, ti mit tennétek a helyemben, befogadnátok most ezt az árvát, vagy várnátok 1-2 évet?

Az esetleges félreütésekért elnézést kérek. :)