Sokat hallani, hogyha egy kutya megtámad egy embert, akkor mindig az ember a hibás. De mi a véleményetek arról, ahogy a gyilkos emberek agyában, úgy a hibás genetikájú kutyák agyában is lehet eltérés?

Például a pszichopaták szkennelt agyában is kevesebb szürke állományt találtak a kutatók azon a területen, ami azért felelős, hogy megértsék más emberek érzelmeit. Ez a betegség amiben sok gyilkos – de nem mindegyik – szenved, képtelenné teszi az embert az empátiára.

Nos, ez csak egy példa volt, szemléltetve ezzel azt, hogy bizonyos, akár veszélyesnek mondható emberek agyában is vannak elváltozások.

Na most, tudjuk azt, hogy a kutyák már rég nem természetes környezetükben élnek, hisz háziasítottuk őket. Rengeteg kutya beltenyészetből születik.

Köztudott, hogy a közvetlen rokonok közötti vérfertőzések, többek között súlyos mentális betegségeket is okoznak. Embereknél ez bizonyított tény.

Tegyük fel, van egy ilyen kutya, ami egyáltalán nem ritka, hisz sajnos még egyes tenyésztők is „visszafedeztetik” az állatokat a szebb példányok kitenyésztése érdekében. Ennek az állatnak a genetikájából fakadóan az idegrendszere nagy valószínűséggel hibás. Az ilyen állat bizonyos környezeti ingerekre másként reagál, mint egészséges fajtársai, akár agresszióval is.

Míg egy nem vérfertőzésből – vagy csak szimplán valamilyen idegrendszeri rendellenességgel – született állat alaptermészete nyugodt és kiegyensúlyozott, addig egy általam fent leírt sérült génállományú állat – akár csak az embereknél – könnyen lehet veszélyes is, ha egy olyan inger éri, amire idegrendszeréből vagy agyi elváltozásából fakadóan agresszíven reagál.

Én nekem volt személyes tapasztalatom is ilyen állattal. Nyílt titok volt, hogy a tenyésztők visszafedeztették a kutyát. Két juhászkutyánk volt egyszerre. Az egyiket Skóciából importáltuk, a másikat pedig hazai tenyésztőtől vásároltuk. A Skóciából importált állatra a nyugodt, kiegyensúlyozott, szelíd juhászkutya-természet volt jellemző, amilyen a fajleírásban is szerepel.

A másik állatra már nem ez volt érvényes. Amellett, hogy fokozottan ingerlékeny és veszélyes volt, megjelentek rajta bizonyos ízületi rendellenességek. A tartásában is észlelni lehetett, hogy valami nincs teljesen rendben. Ez az állat minket, saját gazdáit harapta meg mindenféle ok nélkül. Aki nem hiszi, leírom: Napos nyári nap, kutya csóválja a farkát, leül a székem mellé, rám néz. Kezemet nyújtom, bekattan és elkapja... Ezt az állatot sajnos el kellett altatni.

Sajnos sokan nem gondolnak bele abba, hogy mennyi ilyen állat van szabadon az utakon. A számuk sokkal nagyobb, mint azt egyesek hinnék. Ezeket az állatokat – mivel ÁLLATOK – nem érdekli, hogy éppen a saját anyját ejti teherbe, teherbe fogja ejteni, ha a közelben van, mert rajta van a kangörcs. Az eredmény pedig a fent leírtak lehet. Azt sem szabad elfelejteni, hogy nem csak vérfertőzésből létrejött utódoknál figyelhetőek meg bizonyos agyi és/vagy idegrendszeri elváltozások. Sajnos a természetben magától is előfordul, ha két állat vagy ember genetikailag nem illik össze.

A vérfertőzést csak a szemléltetés végett erőltettem, a valóság az, hogy a legtöbb gyilkos, pszichopata ember nem vérfertőző kapcsolatból született, de agyukban mégis eltérés található.

Tehát: Az az állítás, hogy a kutya soha nem tehet a támadásról, mert az vagy a gazdája rossz nevelése miatt támad, vagy a megtámadott ingerlése végett NEM MINDIG HELYÉNVALÓ.