A kutyák valóban megtámadnák egymást, ha nem lenne kerítés?

ez a baj a kertes házaknál,hogy nem nagyon van foglalkozva a kutyával. szökőévente viszik el sétálni meg kicsit foglalkozni vele. kb meg vannak veszve ott bent a kertben,egész nap ugyanazok az ingerek..ezért annyira hevesek,amikor végre új dolog és elsétál egy másik kutya a kerítés előtt.

hogy egymásnak mennének -e, azt nem tudom. ha nincs semmennyire nevelve a másik kutya,akkor lehet.

Vagy-vagy.

Van, amelyik támadna, ha elfogyna a kerítés és van, amelyik csak "kerítés szindrómában szenved". Vagyis, ha elfogy a kerítés, megáll, hogy most mi van?

Szerintem nem, én legalábbis azt vettem észre, hogy egyio agresszív kutya sem támadt meg sem engem, sem a kutyáimat. Sőt múltkor az egyik kutyám megszökött, mert nagy vihar volt és valamiért egyenesen bemászott a szomszédokhoz, ahol eléggé ugatós kutya van, és aztán együtt bújtak el a vihar elől. Másnap a szomszédok hozta át a kutyusom, :) el nem tudtam képzelni hol lehet szegény. :/ Ezidáig kétszer történt velem olyan hogy szembesültem agresszívabb kutyával, az egyik nagyon régen, még kiskoromban volt, akkor hülyegyerekek szánkóztatták magukat a nagy kutyájukkal, ami ahogy meglátta a mi kis tacskónkat, rögtön neki is ugrott, mégcsak parancsolni sem tudtak neki, és emiatt a kutyánk az életével fizetett. :( Sajnos a kerítésünk akkoriban eléggé hiányos is volt... Dee én úgy gondolom, hogy ha egy állat rá van tanítva a társasági élet szabályaira, akkor ilyen problémák nem állhatnának fent.

Másik eset, mikor jöttem haza biciklivel és az egyik kutyatenyésztő itt a faluban nyitvahagyta a kapuját, amin a két bazinagy agresszív házörzője szépen ki is sétált, és ahogy megláttak szinte rögtön ott is teremtek előttem, magam elé dobtam a bringát, dee épp hogy csak azon múlott, hogy a gazda kijött és kiabált nekik...

Szóval az emberen múlik, milyen lesz a kutya. Az kutyuasim akármilyen kóbor állatta elvannak, még a macskákat is szeretik. :)

Elsővel sok mindenben egyetértek. A mi kutyánk is kertes házban él, és itt is divat nem sétáltatni a kutyát, nem foglalkozni vele, mert ott a kert, szaladgáljon. Mi naponta sétáltatjuk, mindenhova visszük magunkkal, jártunk kutyasuliba, kirándulunk, stb. Elméletileg egy elég jól nevelt kutya, de ha itthon van, és erre sétáltatnak egy kutyát, azonnal "hőbörgő vadállattá" változik, úgy néz ki, mintha szét akarná tépni a másikat.Ugyanakkor imádja a többi kutyát, szinte minddel barátságos, legszívesebben állandóan játszana velük.

De kívülállók tényleg azt hiszik, ez egy agresszív vadállat. Az emberek is sokan félnek tőle, mert a kinézete tekintélyt-parancsoló.

Már láttam pár olyan kutyát, akinek a "háza/telke" mellett elsétáltunk és a kerítésnél magából kikelve ugatott. A kapu pont nyitva volt, ott elcsendesedett, futott tovább és ahol megint volt kerítés ismét rákezdett.

De találkoztam olyan kiskutyával is aki kiszaladt az utcára és az utca végéig követett minket ugatva.

De a best of akkor is azok a kutyák akik ha nyitva van a kapu konkrétan ránktámadnak. Érdekes módon ezek a nagyobb testűek szoktak lenni, fajtától függetlenül. 0 nevelés, szocializáció, ellenben nagyon is tisztába vannak a fizikai képességükkel.

Na az utolsónak két verziója van:

1.- Lassan közeledik hozzád és ha a kutyád hagyja h szétdominálják, úgymond mentálisan, fizikai kontakt nélkül, akkor ok, nem lesz semmi baj. Bár halkan megjegyezném, hogy a kutyák általában nem szeretik ha rögtön ledominálja őket egy másik.

2.-Gondolkodás nélkül nekiront a kutyádnak, ez a szocializáció teljes hiányának a példája, bár kutyasuliba is előfordult már velünk is néhányszor. Ebben az esetben el kell döntened, hogy neked mi a fontosabb-a kutyád élete vagy beszerzel pár harapást-. Bár minden esetben reménykedni kell hogy megjelenik a tutyimutyi gazdi, aki bár erélyesen, de mégis eredménytelenül kiabálja a kutya nevét+ hozzám, majd lassan odasétál hozzánk és megpróbálja megfogni a kutyáját. Ők valamiért úgy gondolják, hogy mindig csak a nyakörvét lehet megfogni a kutyának(nehogy a végén még fájdalmat szerezzenek a drágának, mert elkapják a hátán a szőrt...). Ez előbb-utóbb sikerül és el van hárítva a veszély.

Itt még érdekes az is, hogy ezek a kutyák úgy tekintenek rám, mintha egy fal lennék pl-felesleges megtámadni, mindig kikerülnek-és így el lehet pár percig körözgetni, farkasszemet nézve.

Az a baj, hogy bármennyire szeretnénk azt hinni, hogy abba fogják hagyni a verekedést, igenis addig csinálnák amíg a másik meg nem hal/majdnem meghal és fizethetsz a dokinak pár 10K-t h összevarrja.