Mi teszi nehezebbé a staffordshire terrier nevelését a többi kutyáénál?

Makacsabb önfejűbb, így nehezebb elérni nála, hogy te legyél az alfa. Ha pedig nem te vagy, nem fogod tudni nevelni, és nem fog rád hallgatni, ami egy staffinál elengedhetetlen lenne. Jobban szeret a saját örömének élni úgymond, így meg kell találni azt, amivel maximálisan lehet ösztönözni(az enyém pl pont lekakilja a jutalomfalatot...de ha ügyes vt, és megkapta a kedvenc játékát cserébe, akkor bármire rá tudtam venni kicsinek. Mostmár erre nincs szükség, hallgat rám)

Ezenkívül amíg egy labrador már mondhatni kész jellemel szülletik, mert a kedves nyugodt természet nála fajtajellemző, a staffi olyan lesz, amit csinálunk belőle. Ha kicsinek nem tud megtapasztalni minden fontos szituációt, és nincs neki megmutatva, hogy mikor hogy kell viselkedni, akkor a későbbiekben lehet pl más kutyákkal agresszív, a saját területén kívül is. Egy agresszív staffival, aki nem hallgat 100%osan a gazdájára, én sem szívesen találkoznék, hiába van nekem is. Amúgy ha normálisan szocializálva van, az alap nevelést megkapta, és hallgat rád, nincs velük semmi baj. Vannak tőlük ezerszer keményebbfejű ebek is, nem ők a legnehezebb esetek. De egy agresszív harcikutyára mindenki felkapja a fejét, míg egy agresszív németjuhász senkit sem érdekel....szóval alapjáraton is diszkriminációval indulnak a gazdák. Mert ugye staffim van, biztos azért, mert menőzni akarok(nem) de azt is megkaptam már, hogy állatkínzó vagyok, miért harcoltatom a kutyám....mondom tessék? Éppen sétáltatom életében nem harcolt senkivel. De hát ez a fajta arra van... by öreg nénike.... szóval én tudom ajánlani, de valóban ne ez legyen az első kutya, amivel kapcsolatod van, viszont ha már van egy kis tapasztalatod, egy csupaszív kutyust fogsz kapni.

Az akitát sem vészesen nehéz nevelni.

És vannak fajtajellegek, de rengeteg múlik az adott kutyán is. Egy nagyon domináns, magas agressziójú, tomboló ösztönű -vagyis munkára kitűnő- malit kezdő kutyás még jobban el tud rontani, és még veszélyesebb fegyver lesz, mint egy átlag öntörvényű akita, staff vagy bármilyen kutya.

Kérdező, azért nehezebb a staff nevelése, mert önálló, így makacs, domináns, nagy agressziójú, erős ösztönű, magas fájdalom és terheléstűrésű és jó idegrendszerű. Így ha nincs mellette egy igazi gazda, aki mögé beállna, akire maximálisan hallgatna, akkor közveszélyes lesz.

Mert ha kifogsz egy makacs, domináns egyedet és valamiért eldurran az agya, akkor szép szóval nemigen lehet leállítani.

Egytől-egyig, akárhány szeleburdibb staffordot ismerek (a másik véglet az amelyiknek megalszik a tej a szájában...), mindegyik eljátszotta legalább egyszer, hogy a játék hevében VAGY konfliktus miatt ráfogott más kutyára és bizony szép szóra nem engedte el. Volt, amelyiket a gazdája úgy rúgta le a másik kutyáról, mert az már visított, a staffordnak meg jó buli volt még így is.

Na ezért.

Én azt mondom semmi. Az első kutyám és lány létemre könnyedén megbirkózom vele. Tény, hogy egyedfüggő a dolog, az enyém egy nagyon jó idegrendszerű, nyugodt kutya, de rendkívül energikus. Sokat kell vele foglalkozni, mi futunk, biciklizünk, sétálunk, majdnem mindennap. Egy szavam nem lehet rá, kiskorától kezdve találkozik kutyákkal, soha nem támadott meg egyet sem, főleg a kistestűeket, annak ellenére sem, hogy már nem egyszer próbált nekimenni egy kis csivava meg yorki. Nagyon barátságos, de egygazdás kutya, rajtam kívül senki nem bír vele 100%osan, én imádom és soha nem cserélném másikra. Annyi, hogy nem egy utcai senkitől kell venni, aki nem áll ki másból, mint a szukája elletéséből és semmit nem ért hozzá egyébként, akkor semmi nem garantálja, hogy egy jó idegrendszerű kutyád lesz, annál inkább valószínű egy makacs, eleven, "harcikutya" születése, rossz kezekben hatványozottan igazzá válik.

Malival is volt már dolgom, sokkal nehezebb eset, mint egy stafford, hihetetlen mozgásigényű kutyák, de csodásak :)