A kutyák megérzik a halálukot?

Volt annó egy németjuhász szuka kutyám, amely kint élt a tanyán, bekerített helyen.Nagyon jól érezte magát, de a múló idő neki is elhozta a végórát, 15 éves volt.Az elmúlása előtt kb. két hónappal hallása nagyon leromlott, búskomorrá vált, és egyik reggel, amikor kiértem a tanyára, nem találtam sehol. Tüzetesen átnéztem a kerítésen belül, amely egy erdőrészt is magába foglalt, eredménytelenül.Majd a kaputól 5 méterre, a kutyáz mögötti sarokba friss földhányást fedeztem fel, és elállt a lélegzetem a látványtól. Az én hűséges kutyám eltemette saját magát. Az történt, hogy éjszaka, utolsó erejével egy olyan mély gödröt ásott, ahova betolatott úgy, hogy a feje kb 25 cm re volt a gödör talajszintjétől, a kapu felé örökre lehunyt szemmel, de még holtában is a birtokra vigyázva. Egy kis halmot emelve föléje most is ott alussza örök álmát.

Szomorú :( Hűséges, okos kutyus volt :(

én csak azt nem értem, ha az embernek van egy kutyája miért nem tud rá legalább egyetlen este vigyázni, beengeni, elzárni....a szilveszteri durrogás nem hirtelen jön, arra előre számítani lehet