Ha a párom akar kutyát én meg nem kedvelem őket, akkor legyen vagy sem?

Az ideiglenes befogadás szerintem is jó ötlet. Vagy csak nézzetek el egy tenyésztőhöz , nézzétek meg milyen alma van stb, barátkozz a kutyákkal.

Ha nagyon ellene vagy, akkor napoljátok el az ötletet.

Más állat nincs, amit szeretne és te is benne lennél?

Nálunk az volt a helyzet, hogy amikor megismerkedtünk, nekem (lány) már volt 2 kutyám. Tehát tudta, hogy én így "csomagban" jövök a kutyákkal. Mégis voltak konfliktusok belőle. Nem tudom, segít-e átgondolni neked, de leírom a legfőbbeket:

- amit az előzőben is említettem, sok szabadidőnket nem tudtuk együtt tölteni, bár néha ő is eljött velünk sétálni

- nekem volt egy "külön életem", külön ismeretségi köröm, a kutyások. Akikkel együtt bandáztunk a parkban, kutyaiskolában stb. Ez őt zavarta. Nem féltékeny volt, csak úgy érezte, kimarad valamiből, és voltaképpen igaza is volt, tényleg kimaradt.

- nagyon nehézkes volt az utazás, nyaralás. Meg kellett oldani, hogy a kutyákra valaki vigyázzon, ha nem jöhettek velünk.

- akármennyit is takarítasz, MINDIG lesz kutyaszőr. a lakásban, kocsiban, ruhákon... lehet minimálisra csökkenteni, de NEM lehet teljesen kiküszöbölni

- ő egy elég spontán ember, és még utazni is szeret, de az olyan programok, hogy "ugorjunk el a hétvégén Balatonra/Bécsbe/akárhova" nagyon nehézkesek voltak, a kutyák miatt előzetes szervezést igényeltek

- ha az ő családjához mentünk, nem jöhettek a kutyák, mert a szülei nem akarnak a lakásukba állatot, és én ezt 100% tiszteletben tartottam.

Így hirtelen ezek jutottak most eszembe a régi időkre visszagondolva. Nem tudom, segít-e a döntésben.