Kezdőoldal » Állatok » Kutyák » Alapból jó a jelleme vagy...

Alapból jó a jelleme vagy miattam lett jól nevelt?

Figyelt kérdés

Van egy menhelyről befogadott kutyusom, már 4 éve. Első saját kutyám.

Sokszor dicsérik, hogy milyen jó kutya, jól nevelt, elolvadnak tőle.

De én úgy érzem hogy nem az én érdemem, mert ő eleve nagyon jófej kutya volt, bár volt néhány kellemetlen szokása eleinte. Nagyon alkalmazkodó, simulékony, együttműködő. Semmi rosszat nem csinál, még ha lenne oka rá akkor sem. Az első pár évben sajnos nem sokat tudtam vele foglalkozni, se fizikailag se pedig mentálisan, az udvaron kellett élnie kennelben. Csak esténként volt kiengedve kb. fél órára és heti 1-szer vittem sétálni. Pedig ő hatalmas mozgásigényű volt már akkor is. Néhány évet sajnos így kellett élnie, hogy nem nagyon foglalkozott vele senki. A benne lakozó energiától majd szétrobbant, de mégse alakultak ki rossz szokásai. Nem rongált, nem akart szökni, nem hangoskodott, stb. Egyszóval kb. tökéletes kutya. Én foglalkoztam vele csak, de én is sajnos csak borzasztó keveset.

Azóta szerencsére már elköltöztünk lakásba, és még mindig ugyanolyan szuper kutya mint volt. Semmi rossz szokása nem alakult ki attól a tartásmódtól és a mozgás és nevelés hiányától, pedig én azt hittem hogy beleőrül majd szegény. Szerintem csak szerencsém volt vele, mert eleve tökéletes, és nem hiszem hogy az én kezdetleges nevelési próbálkozásaim miatt lett ilyen. Az állatorvosok szerint jó idegrendszerű. De bármilyen kutyát el lehet rontani, nem? Tehát ha nagyon béna lettem volna akkor átnevelődött volna a rossz irányba, igaz? Tehát végül csak jól csináltam vele a dolgokat, ugye? Ez most azért kérdés számomra, mert nem tudom eldönteni, hogy a jövőben alkalmas lennék-e kutyatartásra. Lehet, hogy vele csak szerencsém volt, hogy ilyen szuper kutya lett belőle, és ha legközelebb is befogadnék egy kutyát akkor meg kiderülne hogy nem tudom megnevelni rendesen, mert nem értek a dologhoz abszolút.

Egyébként ő egy nagytestű kan kutya, sajnos ivartalanítani kellett prosztatagyulladás miatt, de amúgy ivarosan is nagyon jól kezelhető volt. Hihetetlen jó természete van. Soha nem volt agresszív semmilyen más élőlénnyel. Domináns az viszont volt, mert nagyon jelölgetett mindent.



2017. júl. 17. 18:30
 1/4 A kérdező kommentje:

Azt azért hozzá kell tenni hogy nem vagyok a legjobb gazdi, sajnos tapasztalatlanul kezdtem el vele foglalkozni. Gyakran előfordult, hogy elvesztettem a fejem, és a szükségesnél agresszívabban léptem fel ellene, aztán később mindig rájöttem hogy túlzásba estem. Pl. amikor elég lett volna csak szépen szólni, én viszont kiabáltam. Ma már próbálok javítani a dolgon, igyekszek nagyobb türelemmel lenni felé, és jutalmazással tanítani. Kiderült, hogy nem kell vele erőszakosan fellépni, mert ha szépen nyugodtan szólok neki azt is megérti és csinálja. Szóval nagyon ügyes. És sajnos ő mindig jóval türelmesebb velem, mint én vele.

Szóval sokszor rádöbbenek hogy nagyon béna vagyok kutyanevelésben, gyakran nem is vagyok elég következetes és olyanokat várok el a kutyától amiket nem várhatok el hogy tudjon. Türelmetlen jellemű vagyok és gyakran indokolatlanul agresszív.

De a kutya valahogy mindezek ellenére mégis tökéletes lett. De már fiatal felnőtt volt amikor megismertem őt, úgyhogy már nagyjából kialakult a jelleme addigra.

2017. júl. 17. 18:39
 2/4 anonim ***** válasza:
Hát ha nem foglalkoztál vele sokat, akkor nyilván alapból jó a jelleme, illetve lehet hogy sokkal rosszabb körülmények között volt, ahhoz képest nálatok egy földi paradicsom. Gondolj bele hogy a menhelyen mennyit foglalkoztak vele és te mennyit. Nagy a különbség. Bár hogy őszinte legyek én baromira rosszul érezném magamal bezárva heti egy sétával, a kutyám se bírná, ha továbbra is nyugodt nincs baj, de ha kezd elkallódni szerintem mehetne mellé egy társ, hogy legyen kivel játszani, illetve néha elviheted kutyasuliba, van ahol van ingyenes kutyasuocializásció, az tök nagy élmény egy kutyának.. De örülj hogy ilyen okos, értelmes kutyád van, másoknak évekbe telik míg ilyenre neveli!
2017. júl. 17. 18:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 A kérdező kommentje:

Hát nálunk se kapott többet mint a menhelyen sajnos. Én azért próbálkoztam a legjobbat adni neki már akkor is. Amikor csak tudtam foglalkoztam vele.


Szerencsére azóta már elköltöztünk és már csak mi ketten vagyunk egymásnak. Most már végre boldog lehet, megérdemli. Másik kutyára amúgy nem lenne elég időm.

2017. júl. 17. 18:49
 4/4 anonim ***** válasza:

Szerintem erre a kérdésre senki sem kaphatja meg a választ, csak találgatni lehet maximum. Valószínűleg inkább a kutyának van egy nagyon jó jelleme és szerencsés vagy, hogy ezt kifogtad.

Persze bármilyen kutyát el lehet rontani, de van, amelyiknél ezt csak következetes nehéz munkával lehet elérni :D

A következő kutyától pedig ne félj ennyire. Ha nem tudod megnevelni, majd elviszed kutyasuliba és ott megtanítanak, hogy hogyan kell. A legbiztosabb viszont az lenne, ha olyan helyről fogadsz örökbe, ahol ideigleneseknél vannak kihelyezve a kutyák. Ott meg tudják mondani, hogy melyik a tiédhez hasonló simulékony kiskutya.


Másik kutyát szerintem csak azért, hogy lemozgassa a meglévőt ne vegyél. Egyáltalán nem biztos, hogy fognak egymással játszani. Az enyémek pl imádják egymást, 6 év alatt soha nem verekedtek, viszont évente kb 4-szer játszanak 5 percet.

2017. júl. 30. 06:19
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!