Kezdőoldal » Állatok » Kutyák » Ki tud segíteni yorki kutyussal?

EvaSz86 kérdése:

Ki tud segíteni yorki kutyussal?

Figyelt kérdés
Két yorkim van. Egy 1 éves 4 hónapos kan kutyus és augusztus elején magamhoz vettem egy akkor 8 hónapos...most 10 hónapos szuka kutyust. Voltak problémák már a kezdettektől. A kislány olyan helyről került hozzám, ahol reggel kitették az udvarra, este bezárták a garázsba...karácsonyi kutyus volt...nem foglalkoztak vele, éppen ezért vettem magamhoz, nem volt tervben egy második kutyus, de amikor megláttam rögtön tudtam, hogy magamhoz veszem. Még mindig tanulgatjuk a szobatisztaságot, de szépen haladunk...evéssel is voltak gondok...minden ok nélkül ugatott...egyfolytában. De ez is megoldódott, szépen hozzászokott a napi sétákhoz, a játékhoz. Megszokták egymást is...már elválaszthatatlanok...külön fekhelyük van...de már egy hónapja összekuporodva egymás mellett alszanak, nagyon édesek. Viszont van egy dolog, amiben remélem tudtok segíteni. Már mióta magamhoz vettem voltak olyan pillanatok, amikor leült félrehúzódva...és egyedül "nyüszögött"...nem nyűszít, nem ugat...csak olyan furcsa kis hangokat ad ki...mint, aki "sír". Eleinte azt gondoltam, hogy biztos meg kell szoknia az új helyet, az új gazdit, nem is volt ragaszkodó...de már éppen az ellenkezője...folyton velem van, mindig a közelemben. Itthon dolgozok, szóval tényleg egyfolytában együtt vagyunk. Érzem, hogy szeret, vagy már legalábbis megszokott. Amikor csak tud hozzám bújik, ha állok mondjuk főzés közben...akkor ráfekszik a lábamra, ha leülök az ölembe bújik rögtön. De még mindig megmaradt ez a furcsa hang. Néha minden ok nélkül, akár játék közben is megáll, és olyan, mintha "sírna". Ez mitől lehet? Orvosnál voltunk, nincs semmi szervi gond szerencsére. Most már 3 hónapja velünk van. Egyébként nagyon eleven, intelligens, szófogadó, játékos kiskutya...egyszerűen imádom. De amikor elkezd nyüszögni magában...a szívem szakad meg, mert nem tudom, mi a baja, és nem tudom, hogy segítsek neki. Szerintetek ez mitől lehet?

2017. okt. 8. 17:56
 1/8 anonim ***** válasza:

Ha ezt alvásközben tenné, akkor azt mondanám, hogy álmában a régi helyen jár, de ébren nincs erről szó.

A kutyusod már maga mögött hagyta azt a borzalmas helyet, nem mereng már rajta.

Akármit mondott az orvos, meggyőződésem, hogy valami fizikai fájdalma van.

Lehet az fogfájás, ízületi probléma, bármi.

Nagyon alaposan figyeld meg és vezesd, hogy mikor csinálja.

Evés után és mennyi idővel?

Vagy evés előtt?

Kakilás, vagy séta előtt?

Álmából ébredve?

Nagyobb játék után?

Ha nincs benne semmi rendszer, akkor kellene egy komplex vérképet és UH-t csináltatni, megnézni a fogait, ízületeit, fülét, vérnyomását, testhőmérsékletét, bűzmirigyét, beleit.

2017. okt. 8. 18:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 A kérdező kommentje:
Nincs benne semmi rendszer...de nem tudom, hogy fájdalom miatt van-e. Voltak vizsgálatai...és minden rendben volt. Ha felveszem, és lekezdem "dédelgetni", akkor abbahagyja. Olyan mintha figyelemfelkeltés miatt csinálná. Volt olyan, hogy figyelmen kívül hagytam, és akkor egy idő után abbahagyta. De ma órákon keresztül csinálta. De van olyan is, hogy egésznap semmi. Olyan furcsa...
2017. okt. 8. 18:45
 3/8 anonim ***** válasza:

Ha nem fizikai okból van a nyüszögés, akkor csakis lelki, idegrendszeri okokra vezethető vissza és idővel el fogja hagyni.

Gondolj bele, a legérzékenyebb korszakában, amikor még igazán "baba" volt, magára lett hagyva. Kiszakítva a testvérei közül arra szocializálták, hogy ő egy kis magányos lélek, akik ha sírdogál is, senkit nem érdekel.

Idővel, sok-sok törődéssel és szeretettel helyre fog jönni!

Ahogy az én kiskutyám is rendbe jött, akit zsákban az erdő szélén találtunk a halott kistestvéreivel együtt. Gondolom agyon akarták verni őket, ő meg véletlenül megúszta. A csípője 2 helyen és 3 lába el volt törve. 5 hónapos volt, most 12 éves. Közel egy év telt el amikor hozzánk került, hogy meg tudtuk simizni. Rajtunk kívül senkit nem fogad el, mindenkitől fél, ezért mindenkire morog, vicsorog, de minket imád. Most is, hogy ezt írom, a feje a lábamon, ha megmozdulok mindenhova követ. Sajnos őt nem hagyhatom magára, mindenhova vinnem kell magammal, mert legyőzhetetlen szeparációs szorongása van. Még nőgyógyászhoz is hármasban megyünk, a meddig bent vagyok, addig a férjemmel várnak kint az utcán.

Nagy probléma ez!

Borzalmasan meg lehet nyomorítani egy (kicsi) kutyát testileg-lelkileg.

2017. okt. 8. 19:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 anonim ***** válasza:

Ha fizikai problémát kizártatok, akkor a megoldás, hogy ne jutalmazd ezt a viselkedést! Ha felveszed, nyugtatni próbálod stb, az megerősíti a kutyát abban, hogy ezt kell csinálnia!

Ha nagyon nem hagyja abba, akkor próbáld meg kizökkenteni. Rászólni, kiküldeni, feladatot adni. De a legjobb, ha figyelmen kívül hagyod, hogy lássa, nem ér el vele semmit.

Még egy: epilepsziát is ki tudta zárni a doki? Esetleg ez is okozhat ilyen tünetet.

2017. okt. 8. 20:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 A kérdező kommentje:
#3-as. Köszönöm, én is ebben reménykedem, hogy idővel majd abbahagyja.
2017. okt. 8. 20:36
 6/8 A kérdező kommentje:
#4-es. Köszönöm a választ. Értem, mit akarsz mondani...hogy ezzel megerősítem benne, hogy jó, amit csinál. Csak a kizökkentéssel is az a gond, hogy ugye akkor eléri azt, hogy csak ráfigyeljek. Nem mindig veszem ám fel, csak akkor, amikor már nagyon-nagyon zavaró...tudom, ez nem megoldás...de mikor már órák óta csinálja, akkor nem tudok vele mihez kezdeni. Ha mondjuk a díványon vagyunk mind együtt, akkor ez nem fordul elő...szépen elfekszik mellettem, vagy rajtam. Legtöbbször akkor csinálja, ha leülök az asztalomhoz, és ők lent maradnak a földön...hiába vannak lefárasztva, lehetünk hosszú séta után, vagy éppen játék után...szóval nem arról van szó, hogy unatkozik. A másik kutyim szépen elhever magának a helyén...a kislány viszont leül, és rákezd. De van úgy is, hogy szépen fekszik egy darabig, aztán gondol egyet, és felül, és elkezdi. SZóval nincs benne rendszer. Olyan, mintha valamit el akarna érni ezzel, de nem csak a figyelmemet, mert azt megértem...de van így, hogy felveszem, és akkor sem igazán hagyja abba, hanem leugrik, és folytatja. Nem éhség, nem szomjúság, nem arról van szó, hogy ki kellene mennie. Egyszerűen nem értem. Például most is...voltunk lent sétálni másfél órát, kiszaladgálták magukat, aztán ettek...ittak...lementünk a kertbe, elvégezték a dolgukat, vártam ugye evés után a játékkal...játszottunk kb. egy jó óra hosszát...aztán szépen kidőltek, kb. 10 perce lementünk megint a kertbe...és most ül a sarokban, és nyüszög magában. Egyszerűen nem tudom, mi lehet a gond.
2017. okt. 8. 20:50
 7/8 anonim ***** válasza:
Én is epilepsziára gondoltam. Azt is vizsgálták?
2017. okt. 9. 10:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 A kérdező kommentje:
volt vizsgálva, nem epilepsziás szerencsére.
2017. okt. 9. 10:20

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!