Mi a helyes reakció ebben a helyzetben?

Én úgy látom, hogy a kérdező és a válaszolók közötti ellentétek abból adódtak, hogy a kutyájának ezt a viselkedését kétféleképpen is lehet értelmezni, és ennek megfelelően a rá javasolt megoldások is eltérőek.

1. alternatíva: A kutya kamaszodik és át akarja venni az uralmat, és ezért bevédi a házát a gazdájával szemben. Ha erről van szó, akkor tényleg helyre kell tenni, de úgy rendesen, hogy megértse, hogy ezt nem szabad. A legtöbb válaszoló erre javasolta a kirángatós megoldást, ami valóban működőképes gyógyírt jelenthet erre a típusú problémára.

2. alternatíva: A kutyát valamilyen rossz élmény érte ebben vagy egy hasonló szituációban, és emiatt, a gazda érkezésekor félelemből, védekezésképp morog. Ebben az esetben pedig azt kell a kutyának megmutatni, hogy nincs mitől félnie, illetve rádolgozni, hogy valamilyen pozitív élménnyel kapcsolja össze ezt a szituációt. Ilyenkor nem lehet az megoldás, hogy jól megfegyelmezem, mert csak még jobban fog félni ezután. Ezért ilyenkor nagyon rossz az a kiráncigálós megoldás amit sokan írtak, mert a kutyának ez jön le belőle: "Féltem/kényelmetlenül éreztem magam abban a helyzetben, és ezt a gazdi tudtára is adtam, ő pedig bántott engem emiatt." Egy durva helyrerakástól (ami ráadásul nem indokolt) még jobban fog csak félni a kutya, és legközelebb ha benyúl a házába, már nem csak morogni fog...

Már csak azt kell eldönteni, hogy melyik alternatíváról van szó most. Én úgy gondolom, hogy a másodikról. Ha hatalomátvételi-jelleggel csinálta volna, akkor szerintem már máshol is megmutatkoztak volna a problémák pl. a kaját már tuti bevédte volna, engedetlen, stb. De a kérdező írta hogy máshol nincs gond, reméljük, ez így is marad. Szerintem a morgással nyugtalanságot akart közölni, valamiért kényelmetlenül érezte magát abban a helyzetben. De ezt nem szabad gazdával szembeni tiszteletlenségként értelmezni és felelősségre vonni őt érte. A problémát nyilván meg kell oldani, nekem a jutalomfalatos megoldás tetszett. Persze szigorúan csak akkor kapjon, ha nem morgott, máskülönben lőttek az egész haditervnek.

Amúgy kérdező, tulajdonképpen te is az első módszerrel "tetted helyre" a kutyádat, még ha csak enyhébb változattal is, mint a kirángatás, de a lényeg ugyanaz: fegyelmezted, amiért tudtodra adta, hogy fél.

Szóval amit én javaslok, hogy dolgozzatok a kapcsolatotokon, amikor odamész hozzá, akkor az mindig pozitív élmény legyen neki. Lehet simi, játék, jutalom.

Amit én nem igazán értettem, hogy miért asszociált rögtön mindenki az első alternatívára. Illetve hogy miért hiszi azt mindenki, hogy a kutya csak neveletlenségből/tiszteletlenségből moroghatott. Egy keverék kutyáról van szó, még az is lehet, hogy menhelyi, ebben az esetben pedig érhette őt pár kellemetlen élmény a korábbi gazdájánál, vagy az utcán kóborolva. Nekem is menhelyi kutyám van, ő is félt ilyen szituációkban mint amit a kérdező írt. Annyi különbséggel, hogy ő nem morgott védekezésként, csak meghúzta magát és csöndben várta a sorsát. Sokszor volt, hogy mikor magamhoz hívtam (és már meg is tanulta hogy ez mi jelent) szándékosan az ellenkező irányba szaladt. EZ mindig úgy feldühített, hogy nagyon lecsesztem miatta. Biztos voltam benne, hogy direkt ellenkezni akar csak és azért csinálja. A fegyelmezéssel csak annyit értem el, hogy legközelebb még gyorsabban futott, hogy nehogy utol érjem. Na ekkor jöttem rá, hogy fegyelmezés és szembeszegülés miatt való dühöngés helyett máshonnan kéne megközelítenem a problémát. Okot adtam neki rá, hogy visszajöjjön- vagyis jutalmat. Szóval rájött, hogy nem kell félni, jó az amit a gazdi akar, számomra is. Ettől kezdve mindig visszajött. Nem tudom mennyire tűnik relevánsnak az én sztorim, de én látok párhuzamot a kérdező történetével.

Remélem, segítettem. :)