A kutyáknál számít valamit a fajta azonosság az elfogadás terén?

Az első kutyám egy törpe tacskó, utána hoztam egy keveréket a menhelyről.Őt sokáig nem fogadta el a tacskó, morgott rá, próbálta kimutatni a felsőbbrendűségét, hogy ő a rangidős.

Aztán jött egy harmadik kutya, a kezdetekben őt sem fogadta el, sőt igazán ma sem szereti, csak megtűri (a harmadik kutya nem fogadta el a tacskó rangidősségét, nagyon domináns így nem jönnek ki, de azért elvannak)

Most jött a negyedik kutya, ő egy alig 3 hónapos tacskó kölyök.

(a másik két kutya is ennyi idősen került hozzám)

Az első tacskóm már nagyon öreg, vannak betegségei, de kitartóan küzd az életben maradásért, nem adja magát, és ahogy elnézem még egy darabig nem is fogja.

Viszont a korából adódóan már nagyon mogorva, tipikusan az öreg morgós kutya sztereotípiát erősíti.

Féltem is,hogy mit fog szólni megint egy kölyökkutyához, de abszolút pozitívan fogadta.

Sőt, nyalogatja, az első perctől kezdve, egymás mellett alszanak, a kölyökkutya harapgálta, játszani hívja, az öreg pedig mindent tűrt.Egyszer mordult rá, mikor egy érzékeny pontjába belekapott a kiskutya, de azóta is töretlen a kapcsolatuk.

Nem is értem, mikor a harmadik kutyát hoztam a tacskó már akkor is öreg volt, és teljesen ellentétesen reagált.

Bár hülyeségnek tartom, de talán lehet bármi köze ahhoz,hogy ugyan az a fajta, talán hogy hasonló a "vérmérsékletük" vagy,hogy van bennük valami "közös"? Vagy mi miatt lehet,hogy ennyire elfogadta az első perctől?