Akinek pincsije van, mesélne róla?

Szia. Nekem van egy 8 éves kis pincsim. Még kicsi voltam, amikor anyukám idehozta. Én 3 éves voltam, ő meg 6 hetes. Akkoriban még a szüleim látták el, de kb 7 éves korom óta teljesen én foglalkozok vele, tehát én sétáltatom, etetem, fésülöm, gondozom. Csak az orvoshoz nem egyedül megyek vele. Szóval a lényeg, hogy van tapasztalatom bőven, csak azért írtam, hogy lásd, nem a levegőbe beszélek.

Szóval a kérdésedre a válasz:

Nincs túl nagy mozgásigénye, napi 3x viszem le, reggel délután meg este. Ebből reggel és este csak egy pár percre a ház mellé ugrok ki vele, megpisiltetni, délután pedig attól függően, hogy milyen idő van, 20 perc és 40 perc között sétálunk. Ezen kívül még bent a házban labdázok vele, meg játszok vele, amit szeretne. Nagyon szereti a huzivonós játékot, meg a sipolós csibéjét.

Nappal sosincs egyedül, max pár órát, mivel anya délelőtt dolgozik, apa meg délután, este.

Én nem nyírom a kiskutyámat, szerintem úgy nem szép. Inkább megfésülöm minden nap.

Az én kutyusom nagyon jó természetű, aranyos kutyus. Csak a másik kutyákkal nem mindig jön ki, vanhogy megugatja őket, illetve elég válogatós kaja téren. Viszont nagyon jó anyuka. 2x voltak kiskutyái, azután pedig ivartalanítva lett.

Én ajánlom a palota pincsit, ha egy kedves kis társat szeretnél, aki mindig veled van, szeret, de lehet vele játszani is és jelez, ha bármi bajt észlel. Nagyon jó kutyák. Az enyémet úgy hívjuk Borsó. Mert olyan picurka volt és egy kis golyó volt.

Nálam ugyan "csak" átutazóban voltak pincsik (mentettek voltak), így kevesebb tapasztalatom van velük.

Igazából amivel én találkoztam az az, hogy a rövid orruk miatt neccesebb a műtét, nehezebben kapnak levegőt. Hajlamosak a szembetegségekre is. Jha és kénytelen voltam átköltöztetni őket egy másik szobába, mert iszonyatosan horkoltak. :D

Egyébként természetlieg nagyon jó kiskutyák voltak, igazi szeretetgombócok. Mókásak, ragaszkodóak és mindegyik labdamániás volt. Szerették a több órás sétákat is, de inkább kanapékutyák voltak. A szőrüket én lenyírtam, mert kinti-benti kutyák voltak (imádtak a kertben lenni), es így nem hordták be a sarat egy jó kis sárdagonya után. :D nekem mázlim van, mert itthonról dolgozom, így nem hagytam őket fél napnál tovább egyedül, de jól viselték a magányt is. Ez igazából szoktatás kérdése, ha kölyök korban megszokja, hogy egyedül (is) van, akkor később sem lesz probléma. Arra vigyázz, hogy tenyésztőtől vedd, mert nálam ugye szapis mentettek voltak, így pontosan tudom, hogy mennyi egészségügyi bajuk volt.

A mi kutyusunk sajnos már nincs velünk :( nagyon szerettük, az egész család kedvence volt.

Kinti-benti kutyus volt. Éjszakára bent volt, de napközben kint szeretett lenni. Egy mini házőrző volt. Minket imádott, de az idegeneket ki nem állhatta. Elég mérges kiskutya volt.

Nem nyírtuk, csak átfésültük. Nem kócolódott a bundája. Egészséges volt, szerencsénk volt vele.

Ha összekoszolta magát, csak áttöröltük, vagy lemostuk a bundáját.