Hátha van még fönt valaki! Van egy nagyon öreg kiskutyám, Talán érzi, hogy hamarosan vége lesz küzdelmeinek és nem akar egyedül lenni?

Egy törpepincher, 17,5 éves. Általában az öregségi bajait leszámítva, jól van.90%-osan vak és 95%-osan süket is. Fogai épek, sokat eszik, iszik, rendszeres az ürítése. De ma este egyfolytában ugat ha nem az ölemben fogom. Nálam nyugton van, kicsit gyakran nyel mint amikor én szomjas vagyok. De csendben van. Ha viszont érzem, hogy elaludt és leteszem a helyére,1-2 perc alatt heves, egyre erősödő nyöszörgések között el kezd égtelenül ugatni. Annyira, hogy felveri családot is. Ezért most is fogom, hogy csendben legyen. Ez azért furcsa mert évek óta (talán mióta nem lát, nem hall) pár másodpercnél tovább nem tudta ölben fogni senki. Én sem, pedig én vagyok a főnöke. Ezt már többször is bebizonyította! Talán érzi, hogy hamarosan vége lesz küzdelmeinek és nem akar egyedül lenni? Vagy a kutyák nem így gondolkodnak/éreznek? Köszönöm ha tudtok tanácsolni valamit!