Maga alá pisil a kutyám ha rászólok (csak ha én), de csak otthon. Befogadott kutyus, kb 2-3 éves, soha sem bántottam, mivel tudnék neki segíteni?

Hát nekem bevált valami, ami nem kifejezetten “módszer” de az extrém félős, szintén felnőttként befogadott kutyám kifejezetten kivirágzott tőle, odáig jutott, hogy ma már hülyéskedik, “belém köt” meg ilyenek, pedig onnan indultunk,hogy ahányszor felé nyúltam megsimogatni, annyiszor hunyorogva lesunyta a kis fejecskéjét.

Na, tehát amit csináltam: otthon mindig türelmesen, szépen bántam vele, semmi kiabálás, semmi seggrecsapás, tényleg mindig maga a békesség a lakásunk. De kint séta közben elkezdtem piciket trollkodni vele, egy nagyot léptem a háta mögött, és mikor megiramodott, akkor kinevettem és kicsúfoltam. Máskor megérintettem az oldalát, forgatókönyv ugyanaz, ő megugrott, én nevettem és kicsúfoltam. Egyszerre csak 1 ilyen, utána séta alatt végig nyugi. Később variáltam, végighúztam a kezem a kerítésrácson, vagy belemarkoltam (finoman) a combjába egy hangos HÁRS kíséretében... ilyesmik. Ezt addig csináltam, míg már ő maga kezdett el megugrás és riadalom helyett csak vigyorogva nézni rám azzal a tipikus “anya, te mit csinálsz, hülye vagy?” nézésével.

Szóval addig baromkodtunk, míg rájött, hogy a hirtelen, vagy váratlan dolgok nem rosszak, nem kell mindentől, de főleg tőlem nem kell félnie. Közben sokszor vittem új helyekre kirándulni, hogy ezzel is kibillentsem őt a kis zárt, kettyós világából. És szép lassan, jó 1 év alatt kinyílt ez a kutya teljesen, ma már a hangsúlyomból érzi, hogy még ha rosszat is csinál és én rákiabálok, hogy MIT CSINÁLSZ, akkor sincs baj, mert ez csak dorgálás, figyelmeztetés hogy hagyja abba, de nincs következménye, csak annyit várok hogy hagyja abba. Szóval nálunk a kinti trollkodás vált be. De arra tényleg figyelj, hogy otthon ezt nem szabad, mert míg kint játéknak veszi, otthon esetleg ráparázhat. Otthon addig ne hülyéskedj vele, amíg ő maga nem jön oda és hív játszani. El fog jönni az a nap is, meglátod. :)