Ti hogy bírjátok ki, ha elôre megy kedvencetek?

Az elmúlt 3 évben 4 kutyámat vesztettem el. 3 éve meghalt öregségben 13 évesen a kutyám, utána akit a menhelyrôl hoztunk ô kiszökött, ameddig nem voltunk itthon, és többet nem jött haza. Hónapokig plakátoztunk, hirdettünk, kerestük, semmi. Chipelve volt, úgyhogy valaki több, mint valószínû, hogy befogta. Menhelyen is gyakran kèrdeztük, hogy bevittèk-e, de nem. Aztán egy ismerôsünknek lettek kiskutyái, adott egy nèmetjuhász jellegû keveréket. Imádtam, de 9 hónaposan vírusos bélgyulladást kapott, és elment. Pedig mindig minden oltása megvolt, és kezelést is kapott, de legyôzte. Rá 9 hónapra hoztunk egy kutyust a menhelyrôl, ô még mindig velünk van szerencsére. Nagyon félénk ô, bizalmatlan, fôleg a fèrfiakkal szemben, valószînûleg bántalmazták. Rá egy hónapra hallottam, hogy a szomszéd városban van egy nyugdíjas rendôr, aki németjuhászokat tenyészt, munkavonalra, viszont van egy kutyusa, akit nem tudott betanítani, ezért árulta. Megbízhatónak tûnt, mivel külföldiek szokták megvenni a kutyàit, Ohoioban is és Ausztriában is vannak kutyái. Megvettem, mert az elsô németjuhászom óta a kedvenc fajtám lett. decemberben elkezdett betegeskedni, az orvos alaposan kivizsgálta, adott neki gyógyszert, meg is gyógyult 4 nap alatt. Ùjra jó étvágya volt, ugràlt, futkosott. Nagyon jò barátok lettek a menhelyi kutyával, imàdták egymást, elválaszthatatlanok voltak. Aztán január elsején elkezdett remegni, alig tudott menni, és szinte rögtön el is ment. Olyan hirtelen jött.. pedig neki is állandóan minden oltása megvolt, ès a betegsége alatt mindennap(!) vittük az orvoshoz... aggódok a másik kutyimért is, hogy mi lesz vele egyedül a kis társa nélkül, de egy ideig biztos nem merek még másik kutyust hozni... csak akkor, ha nagyon befordul.

Úgy èrzem, hogy nálunk nincs biztonságban egy kutya se, ès hogy nem tudok rájuk vigyázni.