A kutyatartók többsége miért háborodik fel a különböző internetes fórumokon azon, hogy egy, a munkáját becsülettel végző kalauz leszállított egy szájkosárral nem rendelkező kutyát és gazdáját a vonatról?

Arra igazán kíváncsi lennék, mi alapján sikerült megállapítanod, hogy a kutyatartók többsége osztja ezt a véleményt.

Mindenesetre nyilvánvalóan mint bármilyen csoportban, a kutyatartók között is akadnak olyan emberek akik azt hiszik hogy körülöttük forog a világ. Ebben semmi meglepő nem kéne legyen.

Szerintem teljesen okés állatot szálítani a tömegközlekedési eszközökön, szóval evvel a résszel nincs bajom. Illetve szerintem a gazda csak tudja milyen a kutyája, hogy kell-e neki szájkosár. VISZONT, mivel ez a szabály, ezért teljesen jogos volt a kalauz cselekvése. Annyira alap szerintem, hogyha valaki használni akar egy eszközt, vagy vármi nyilvános dolgot, akkor betartja a szabályokat. Meg már nem azért, de ne tegyünk úgy, mintha egy szájkosár és egy póráz csődbe vinne valakit.

Nem értem ilyenen miért kell problémázni. Imádom, hogy másoknak van ilyenen idejük felháborodni. (nem rád értem Kérdező, hanem az internetes fórumok kutyatartóira)

Teljesen egyetértek veled! Pedig én is kutyás vagyok, sőt, tömegközlekedni is szoktunk, a szabályoknak megfelelően.

Sajnos idióták mindenhol vannak, a kutyások között is bőven. Ami szabály, az szabály, a kalauz teljesen jogosan jár el. Egy tömött buszon például nem tudod, hogy hogy reagál a kutya, ha egy ember véletlenül rálép a farkára, lábára, esetleg nekitolnak egy kerekesszéket, babakocsit. Tehát egy csomó olyan helyzet van, amit a legnyugodtabb kutya is kiszámíthatatlanul reagálhat le, mert máskor ilyen helyzettel nem találkozott.

Egyébként abból is látszik az intelligencia-szint egyes embereknél, amikor olyanokat írnak, hogy a mopsz a legjámborabb kutyafajta, akit megharap, az valószínűleg meg is érdemli. Na ezen teljesen kiakadtam...

Harmadsorban pedig nem egy nagy kutyáról van szó, tehát a gazdi még választhat is a szájkosárral való utazás és a ketrecben/táskában való szállítás között, tehát végképp nem értem a hisztit.

Azért, mert az a kalauz nem a munkáját végezte, hanem a szokásos bunkó magyar stílusban nekiállt fontoskodni és pontosan az ellenkezőjét végezni a munkájának. Jobb országokban már aznap szedhette volna a sátorfáját és nézhetett volna új állás után. Hogy miért? Tessék:

Először is, bár ezt nem írhatjuk az ő számlájára, Magyarországon hisztérikusan rettegnek a kutyáktól, a bicikliktől és a fényképezőgépektől. Bármelyiket megpillantja valaki, rögtön beindul a sipákolás, hogy milyen veszélyes, "bepiszkolja az utasok ruháját", "harap", akármi. A valóságban Magyarországon kívül - Bécs, Prága, Berlin, London, akárhol - senki nem kezd üvöltözni ilyesmiért. Ez a póráz-szájkosár mánia kifejezetten magyar ostobaság, mint ahogy a bicikligyűlölet is. Bécsben simán bemehetsz a kutyáddal plázákba, boltokba, és senki nem hisztizik miatta. Nem, mielőtt még valaki kitalálná, nincs különbség az ottani és a magyar kutyák között, és a kutyatartók között sincs. Egyszerűen nem idegbeteg mindenki. Bicikli dettó, jobb városokban nyugodtan felszállhatsz a buszra, metróra a bringáddal. Montréalban még jegy sem kell hozzá. Nem tudok róla, hogy bárkit is széttéptek volna a vad kerékpárok. Itt a szájkosár is ismeretlen, csak veszélyes kutyákra tesznek, de azokat meg nem sétáltatják az utcán.

Másrészt a MÁV és a kalauz feladata az lenne, hogy az utasoknak - a kutyával utazónak is! - biztosítsa az utazás zavartalanságát. Nem pedig az, hogy felesleges szabályokkal zaklassa és egzecírozza őket. De hát Magyarországon ez is elképzelhetetlen. Ott parancsot kapsz, és teljesíted, különben megkeserülöd. A szolgáltatás egy kegy, amit ki kell érdemelni.

Tudod, mi történne, ha itt felszállnék a buszra, vonatra egy szájkosár nélküli kutyával? Semmi. Még a repülőre is felviheted a kutyád. Nem is kell neki jegy.

Összességében tehát az a baj, hogy a kalauz egy büdös bunkó tahó gyökér volt, mert a szabályzat ürügyén baszogatta az utast, élvezte a szaros kis hatalmát, és sütkérezett a dicsőségben, hogy ő milyen nagyszerű munkatárs. Semmi nem történt volna, ha az a kis kutya ott marad, és békén hagyja az utast. De hát Magyarországon mindig keresik, hol lehet belekötni az emberbe, és könnyen találnak is.

Engem egyszer buszról akartak leszállítani, mert egy becsomagolt kerékpárváz volt nálam. A vezető szerint az egy kerékpár. Megkérdeztem, mit csinál, ha nem szállok le? Erre leállította a motort, és közölte a többi utassal, hogy addig nem indul el, amíg én ott vagyok. Na, mit gondolsz, kinek az anyját szidták? Ezután három órát ültünk ott, mert nálam ott volt a laptopom, akksi van, mobilnet van, tudok így is dolgozni, ez a bunkó meg ott füstölgött a vezetőfülkében, és várta, hogy neki legyen igaza. A végén rátelefonáltak, hogy induljon már el, mert hiányzik a jármű a forgalomból.

Miért ilyenek a magyarok? Nem tudom, de nem is érdekel!

"Másrészt a MÁV és a kalauz feladata az lenne, hogy az utasoknak - a kutyával utazónak is! - biztosítsa az utazás zavartalanságát"

Ha nem esett le, a kalauz pontosan ezt tette. Az utazás zavartalanságának alapja pedig a szabályok betartása.

8-as, látom, magyar vagy.

A társadalom nem attól működik sikeresen, hogy kőbe vésünk szabályokat, és tűzön-vízen át kierőszakoljuk a betartásukat. Az utazás zavartalanságát nem az biztosítja, hogy akkor is keresztülverünk egy értelmetlen szabályt, csak a szabály kedvéért, ha az ellehetetleníti az eredeti célt.

Természetesen ha neked megfelel a Szovjetunióban élni, akkor ezt kívánatosnak tartod. Nem tudom neked elmagyarázni, hogy működik egy normális társadalom, mert sosem láttál ilyet. Te csak szajkózod, hogy a szabály így, a szabály úgy. Ha mindez Kanadában történne, azt mondanád: az a szabály rossz, és kivételt kell tenni. Mint ahogy itt ez így is történne.

Azért annyira nem bonyolult egy szimpla szövet szájkosarat bedobni a táskába otthon, az még helyet sem foglal, mint a kosaras kialakításúak... Ha kekec a kaller, akkor rá lehet tenni a kutyára, szabály pipa, kész. Mi világéletünkben így utaztunk a kutyával. Amíg felszállunk vagy leszállunk, rajta van, utána leveszem vagy a nyakába húzom, hogy ő is kényelmesen el tudjon helyezkedni, de ha bárki problémázik, ott van.

Mopsz esetében az is elég lett volna, ha beleülteti a táskájába és kinevezi poggyásznak... azért ez nem egy megoldhatatlan gond, hogy ekkora feneket kerítsenek neki.