A kutyaiskolában segíthetnek a félénk menhelyi kutyusunkon? Lent

Van egy 5 éves labdador kan kutyusunk, aki nagyon barátságos, nem fél semmitől és senkitől (petárda sem zavarja). Nagyon eleven, kutyához emberhez mindig odamegy barátkozni, és szoktuk úszni és sétálni vinni egy kutyás strandos tóhoz.

Azonban elhoztunk a menhelyről egy másfél éves szuka korcs kutyust (foxi és staffordshire biztos van benne.) Sajnos őt az előző helyén valószínűleg bántották, és ki is tehették az utcára.

Gyakorlatilag mindentől fél, ha megfogom a légycsapót, fülét farkát behúzva menekül, ha labdázok a labival, azthiszi dobálni akarom vele. Nagyszüleim csirkét vágtak az udvaron és konkrétan elbújt, nehogy őt is bántsuk. Egyébként kezd hozzánk szokni, bújik hozzánk, ugrál örömében ha hazaérünk stb.

A nagyobb probléma viszont a túlzott védelmező ösztöne. Mivel voltak kölykei, akiket egyedül valami hegyen szült meg, gyakorlatilag anyáskodik, és véd minket. Ha elmegyünk úszni a labradorunk óriási bombákat ugrik a tóba ő pedig ugat neki hogy jöjjön ki, és be is megy érte hogy kimentse. Ha sétálunk, mindig előremegy és benéz minden bokorba, hogy biztonságos-e nekünk. Ha jön egy másik kutya és idejön hozzánk barátkozni, egyből őrjöngeni kezd, mert azt hiszi bántani fog minket.

Soha nem bántottuk és nem is fogjuk, ezért reméljük, hogy valamennyire szocializálódik, de ha suliba elvisszük ott segíthetnek ebben?

Sosincs egyedül, a labival mindig játszanak, nagymamám mindig itthon van, szüleim estére hazaérnek, én pedig 2 hetente járok haza.!

Bármi tipp?