Mi a legtisztább érzelmetek a lovakról és a lovasságról (lovas világról)?

Épp most gondolkodtam el mennyire szerencsés vagyok hogy lovas lehetek. Sok átlag ember sose éri el az álmait, nem elégszik meg azzal ami van, és egyeseken látszik is hogy valami hiányzik az életéből. Én egésznek érzem magam. Boldog vagyok hogy nem vagyok átlagos! Még akkor is ha reggel 5-kor kelek, egész nap dolgozok az istállóban és este 10-re érek ágyba. Számomra a legfontosabb hogy ne a ló szolgálja az embert, hanem az ember a lovat. Mert a ló lovas nélkül is ló marad, de a lovas ló nélkül csak egy átlagos ember! Ha visszaemlékszünk a kezdetekre amikor úgy döntöttünk hogy lovasok leszünk,szerintem mindenki a lovak miatt kezdte el és nem a győzelem meg a pénz miatt. Számomra olyan a lovasság mint egy vallás. Ha valaki lovas lesz, nehezen tudja elfelejteni ha egyszer úgy dönt hogy kilép. Én néha sajnálom ezeket az embereket, mert nem bírják a munkát, aztán kb 6 év után megint jönnek hogy lóra szeretnének ülni, mert eszükbe jut, hogy ennél jobb dolog egész életükbe nem történt és nem is fog. Ezért én tisztelem és elismerem a lovak nagyságát, akiket egy átlag ember egy egyszerű állatnak lát, de ha mi nézünk rá egy lóra, látjuk benne az egész életünket, mintha nem egy állat lenne. Mert számomra több mint egy állat...Mindig amikor lóháton vagyok, érzem a motivációt, mintha a ló adná nekem az energiát.És ez adja nekem azt a fáradhatatlanságot ami nap mint nap hajt a cél felé! Soha nem voltam még ilyen felszabadult és boldog! Mindig háttérbe bújtam, rejtőzködtem, kerestem a megoldást hogy vegyenek észre, hogy legyek menő. De amikor lovas lettem, rájöttem hogy nem kell menőség, nem kell hogy olyan legyek mint más, nem is akarok olyan lenni, és a lovam úgy fogad el ahogy vagyok, sőt ha érzi hogy belőlem valami hiányzik akkor kiegészít. Mások ezt nem értik. Olyan mintha egyedül lennék amikor átlag emberek közt vagyok. Minden nap csak arra várok hogy mehessek a lovardába, mert ott vagyok önmagam. Csak belenézek egy ló szemébe és látom az egész életemet... És az a mosoly ami ilyenkor egy lovas arcára derül...a legtisztább mosoly a világon... Én mindezért vagyok lovas. És ti?