Múltkor leestem a lóról és nem tudtam visszaülni, azóta parázok. Mit tegyek?

Esése válogatja. Bőven elég olyan szituációba kerülni, ahol nagyon megijed az ember, nem is kell hozzá komoly sérülés, nekem pl. nem a sérülést okozó esésem után voltak félelmeim.

Amit az első írt, azzal nem értek egyet. A világ legjobb lovasai is esnek, engedtessék meg a kezdőknek is, hogy ne üljenek ki mindent. Gondolom nem lovasiskolában lovagol a kérdező, ami nekem ismerős helyzet.

Amíg olyan problémák fennállnak, mint elrohanás, bakolás, addig ne menj ki a lóval terepre. Ha nincs is pálya, az istálló környékén nézz ki egy kört és ott dolgozzatok azon, hogy átengedőbb legyen a ló és te is visszaszerzed az önbizalmad.

Nekem 3 éve lesz most májusban, hogy volt egy esésem...galopp közben kiugrott alólam a ló, én meg aláfordultam, majd átrohant rajtam, ledúrva a jobb lábam belső combizmát a térdem felett kb 1 cm-rel...miután orvoshoz mentem, közölték, hogy ha visszajövök a későbbi rendelésre (magán!), akkor kezdenek vele valamit, de mivel ez belső sérülés, és kívülről csak egy óriási horzsolás/zúzódás és egy kb. tyúktojásnyi méretű vérömleny van, nem is beszélve a pata formájú/méretű mélyedésről, nincs semmi bajom...így hagytam az egészet...(én sem kapok plusz pénzt ugyanazért a munkáért!...)én a balesetkor visszamásztam, de túlságosan fájt ahhoz, hogy lovagoljak tovább...majd fél év kellett ahhoz, hogy ismét ráüljek (a fájdalom miatt)...a körzeti orvosom le a kart ezzel százalékolni, hogy én biza rendesen járni nem fogok, de én a mai napig nem adom fel!...egy év múlva már ismét ültem a lovon, de kellett hozzá 2 év, hogy ne reszkető, izzadó kézzel tegyem...de legalább visszább vettem az arcomból...mert addig egy ló sem tudott ledobni, és ezért sérthetetlennek éreztem magam...de aki egy kicsit is tart a bajtól, az tovább él! Tavaly ismét mertem ügetni (hosszabb távon nem tudok lábra állni, ha leszállok, mondjuk amúgy sem, de általában fél óra alatt már megy a járás, de ha megerőltetem, akkor 1-2 napig is bicegek, rendesen)Lépős terepen több órát is kibírok, de ez függ attól, hogy mennyit hülyéskedik alattam...

Lehetett volna rosszabb is!

Adj magadnak időt! Az idő sok sebet begyógyított már! Sokat foglalkozz vele talajon, mielőtt felülsz rá, mozgasd jól le, kezesebb lesz! Hívj magad mellé valakit "nézőnek", sokkal nagyobb biztonságban fogod magad érezni!...és NE ADD FEL, MENNI FOG! ...és ne felejtsd el, hogy a félelmed normális, és az ellenszere a jól kiépített előkészület!

Én is átéltem hasonlót. A saját lovamról estem, még csak pár hónapja volt az enyém. A bakolást sose tudtam jól kiülni, és akkorát bakolt alattam, hogy nagyon durvát estem, kórházba kerültem. Mikor megint lovagolhattam, csak sétálni mertem vele, tartottam tőle és még oktatóm se volt. Aztán megkértem az egyik edzőt, hogy tartson nekem edzéseket, mert egyedül semmire se fogok jutni. Kimentünk terepre, ott úgy elrohant velem, ahogy előtte még soha semmilyen ló. Nem estem le, de így is nagyon ijesztő volt. Nagyon nagyon féltem, és közöltem is az edzőmmel, hogy én nem jövök ki vele többet.

Na de most jön a csavar. Ő az mondta, hogy márpedig még 30 perc van az edzésből, úgyhogy ugrassam csak megint vágtába, most már úgyis fáradtabb. Másodjára is elrohant, de kevésbé. Harmadszorra is próbáltam ellenállni de rám szólt az edzőm, hogy 7 éve lovagolok, túrákat vezetek meg versenyeket nyerek, ne csináljak úgy mint egy ötéves, indítsam megint a vágtát.

És addig addig hajtott, amíg a ló elfáradt, és szépen összeszedetten tudtunk vágtázni, pozitívan fejeztük be az edzést, és legközelebb nem tartottam tőle annyira.

(Ugyanez történt régebben egy másik esésem után, nem akartam felülni, de addig nyúzott az oktatóm, amíg megint visszaültem, és rájöttem, hogy nem is kell félni, hiszen eddig is tudtam kezelni, most is tudom.)

Tehát én azt tudom neked javasolni, hogy keress egy kemény kezű oktatót, aki visszaültet és (biztonságos körülmények közt!) megmutatja, hogy nem kell félned. Nekem mindig bevált eddig, csak át kellett lendítenie a holtponton mikor féltem, és utána rendezőtek a dolgok. Persze esés után mindig visszavesz kicsit az ember, nem olyan bátor. Én is megijedek sokszor, de merek megint lovagolni, idő kérdése csak, és magabiztosabb leszek megint.