Hogyan tudnám kontrolálni?

Az ágaskodás jellemzően az előrehajtásm egtagadásán alapszik. Tedd le az ostort, és úgy hívd be magadhoz, melletted álljon. Simi, oké, így küld ki a másik kézre. Ha már kiment körre, vedd fel az ostort. Persze ez abban az esetben működik, ha a ló ellenszegült, vagy fél. Ha célzottan agresszíven lép fel, akkor oda más megoldás kell.

Szakember amúgy bármit csinálhat, mert ő fogja élőben látni a helyzetet, lehet, hogy csak lenyugtatni kell a lovat, de lehet, hogy komolyabban helyre kell tenni az agyát azt illetően, hogy akkor most ki a főnök, mert attól, hogy ő 500 kg, nem nőhet a fejetekre, és néha kell egy atyai pofon, emlékeztetőül, egyes egyedeknél a másik irányből még egy, hogy el ne szédüljön... Másoknál helytelen kiképzés eredménye, és az egészet újra kell tanulni az alapoktól, stb-stb.

Mivel írtad, hogy több gond is van, nekem első gondolatom az, hogy ez a ló szimplán csak baromira a fejetekre nőtt, és ő dirigál nektek, nem ti neki.

Jobb kézen van a probléma?

Ha a ló számára egy feladat ismeretlen vagy nem megszokott nem szabad elvárni, hogy azonnal úg csinálja, mint a többit, vagy mint ahogy a másik kézre.

Vezesd jobbról magad mellett, körön, had szokja, hogy a másik oldalt is lehetsz, aztán engedd kicsit hosszabbra a futószárat és úg vezesd magad mellett kicsit távolabb. Ilen távolságnál jobban jársz egy díjlovas pálcával. Ha nem szeretne előremenni, akkor megint hozd közelebb, majd ismét kijebb. Íg fokozatosan el lehet jutni oda, hog lépésben körön magától mozogjon, közelharc nélkül.

Nem tudom, mivel fuószárazol, de ha nincs kapicánod, akkor semmiképp ne kapcsold a külső karikába a futószárat. Ha már muszáj a kantár, akkor kapcsold a belsőbe. És semmi harc, csak nyugodtan. Később, ha már mozog körön, de ügetésben pl. be szeretne fordulni, akkor azt az ostorral meg lehet előzni (majd megállítani és megdicsérni).

Én saját tapasztalataim alapján közölném vele a legapróbb jeleknél is, hogy a nagyanyja térdkalácsával szórakozzon, mert ha az apróságokat csinálhatja, akkor a nagyobbakat is fogja, és ember legyen a talpán, aki ott lebirkózza.

Szóval pl. ő vezet engem? A fenét! Huzatja magát? Meg amit még elképzelt. Nem léphet rám, nem ágaskodhat, ha sunyít, máris orrba csapom, velem nem szórakázik - nyilván, ha fél az embertől, az más kérdés, ha simán csak a dominanciáját kívánja kifejezni, akkor inkább ő értékeje át eddigi elképzeléseit. Ápolom, és eloldalog? Azonnal visszaterelem a kiinduló helyzetbe, nem fog itt ő mozgatni engem, hát hol járunk már megint, fára ne másszak? Nem csipkedhet, olyan nincs, hogy a két szép szeméért követelne valami finomat, nem vagyok etetőkosár. Munka után sem fog belém dörgölőzni, mert de édes, én nem vagyok vakarófa, én nem veszem be, hogy lovas alatt fél ettől a gerendától, egyébként meg körbe is legelihalál nyugodtan, sőt, minden nap látja, és semmi baja vele, és így tovább... Határozottság, és a jó helyen, jó időben a kellő atyai szigor! Na ehhez kell a szaktudás, mert következetesség nélkül ezt nem lehet csinálni. Az nem megoldás, hogy kivezetem, és úgy elseggelem, hogy két hét múlva is erről mesél a legelőn. Ha jó csinál valamit, jutalom, ha viszont a hierarchiai sorban felém akar jutni, annak a megfelelő mértékű, de azonnali szankció a jussa.

Én nem értem, hogy kellene kinéznie annak, hogy "orrba csapom"?

Kézzel?

Pálcával?

Bocs, de még elég kezdő vagyok, és velem nagyon gyakran szokott szórakozni a ló... És ezt az egyet még sosem mertem megpróbálni, hogy földről megüssem a lovat. Úgy tűnik számomra, hogy marha egyszerű lenne neki megfordulni és felrúgni engem a fenébe, vagy letaposni bosszúból :D

Gondolkozzunk lóként egy kicsit! Természetesen most felnőtt lovakról beszélünk - csikóknál teljesen más a recept, mert ők próbálgatják az akaraterejüket, és a fizikai erejüket egyaránt!

Szóval, lovak vagyunk. A másik ló (akivel dolgozni szeretnénk) a ménes tagja. A lovaknál NINCS olyan, hogy egyenrangúság. Nincs, és kész. Alá-fölérendeltség van: vagy alatta vagy, vagy pedig felette. Na már most, nyilván felette szeretnél lenni, mert ha ő dirigál, abból ered a legtöbb baj, és életveszélyes helyzeteket eredményezhet.

Szóval, mi vagyunk az alfaállatok a ménesben. Amikoris a kedves delikvens odajön pofázni nekünk, hogy a ménes most inkább amarra menjen már, vagy, hogy ő a lábam alól szeretné a füvet kilegelni, stb. Mit csinál ilyenkor egy tényleges alfaállat? Úgy rágja fel páros lábbal a kis pofátlant, hogy még jövő ilyenkor is ezt emlegeti, és eszébe nem jut egy jóideig kekeckedni a felette állókkal, nem, hogy még rám farolni és rúgni... Hát merje csak megpróbálni...

Másik opció? Ezt a füvet szeretnéd? Jajj, én már megyek is, legyen a tiéd, persze... És még ő rúg utánam, mert most ő mozgat engem, szóval ő mondja meg, én hová menjek, mikor, hogyan, és kedvére püfölhet engem -> ő az alfa, nem én.

Ha tőlem a lovam követel valami finomságot (eléggé el lett kapatva az előző lovardában), akkor egyszerűen képen csapom, vagy orron. Tőlem nem követelhet. Majd, ha én úgy gondolom, akkor adok neki valamit, addig anyja p... Főleg, hogy én, kézzel messze nem tudok akkorát rásózni a seggére, orrára (azért ne törd el!), mint egy másik ló, ha olyan erős lennék, Fekete Laci is menekülne előlem, állítom.

De volt olyan is, hogy próbált ránőni a fejemre, és nem adta a hátsó lábát, akárhogy próbáltam. Na nagy nehezen sikerült kideríteni, hogyigazából semmi baja, de még másnap is játszotta ezt a történetet... Azt is csak úgy lehetett elintézni, hogy jutalmaztam a mutatványát egy atyai nyaklevessel. Ez 3 éve volt, azóta egyszer sem jött elő a probléma. Nyilván tudni kell, mikor és mit lehet, vagy épp kell így intézni, és mi az, amit konkrétan tilos. Ha például a ló ténylegesen fél valamitől, akár tőlem (!), ezért sunyít a bokszában, arra soha nem lehet megoldás, hogy jól elseggelem. Akkor el kell nyerni a bizalmát, meg kell nyugtatni, ennek is megvan a hogyanja, és ebben nem kaphat erőszak szerepet, még gondolati úton sem.