Félek előre a vágtától. Hogyan győzhetném le a félelmem?

Szerintem mindenképpen szólj neki, hogy rettegsz a vágtától.

Akkor, ha jól csinálja nem fog belekényszeríteni, hanem szép lassan rávezet majd. Szólj neki, mert ha nem tudja, hogy félsz tőle, nem fog tudni segíteni.

Mindenképp szólj neki ha nem mered, ha normális az oktató nem fogja kötelezővé tenni, de ha nem szólsz neki nem biztos hogy érezni fogja hogy félsz mert a legtöbb "kezdő" lovas imád vágtázni még ha nem is megy olyan jól. Lehet hogy tud majd valami megoldást is ajánlani. Általában jobb helyeken amúgy is nyugisabb, lassabb lovakra ültetnek először. Lehet hogy az új helyen voltizs nyeregben oktatnak majd amiben lehet hogy biztonságosabban érzed magadat. A nőről szólva aki kitörte a nyakát csak annyit tennék hozzá hogy ilyenek történnek (lesik, felrúgja a ló stb.) de olyan is megesik hogy a zebrán elütnek egy gyalogost vagy karamboloznak az autók mégis autóban ülünk és valahogy mégis átkelünk az utcán :)

Remélem minden rendben lesz az új helyen és sok élményekkel gazdag lovaglásban lehet majd részed!

Nyugi! Egy egész sereg lovarda van, ahol egyebet sem lehet csinálni, mint körbe-körbe ügetni egy poros karámban. Ha neked ez kell, meg fogod kapni.

De szerintem pont a legjobb résztől fosztod meg magadat. Szerintem igaza volt a régi oktatódnak abban, hogy nem aggodalmaskodni kell, hanem ÉLVEZNI! Vegyél erőt magadon, érdemes megtanulni! A balesetek meg ritkák. Kapaszkodhatsz is... (a nyeregbe! ne a zablába)

Elárulok neked egy titkot: vágtázni nem futószáron meg karámban kell tanulni, hanem terepen. A kerítések közt a ló csakugyan csetlik-botlik, visszaesik ügetésbe, az oktató meghajtja az ostorral, akkor megugrik... naná, hogy nem tudja a kezdő elkapni a ritmust, és beparázik. Keress olyan helyet, ahol az oktató is lóra ül, és kivisz egy hatalmas zöld mezőre, és ott tanítanak meg! Ott a ló is élvezi a futást, és boldogan, egyenletesen vágtázik veled, te ellazítod a csípődet, kicsit hátradőlsz, és tíz perc múlva már egészen másképp fogsz gondolkozni a vágtáról!

(És most kb. húszan itt fognak vernyákolni, hogy ez hülyeség meg veszélyes, de ne törődj vele, mert téged így, és csakis így lehet megtanítani vágtázni.)

Kedves utolsó! Igazad van, tényleg nem értek többségében egyet veled. De ettől függetlenül nem vagyok a lepontozás híve, nem is teszem.

Gondoljunk csak bele, egy jól képzett lovat nem kell folyamatosan hajtani futószáron. Ergó nem esik vissza és ugrik meg. Az egy dolog, hogy egy kezdőt kivisznek terepre, de épp elég, ha megijed a ló. Ha nincs tapasztalatod esélyed nincs megállítani, ha kilő.

Láttam olyat, akit 3 km-rel arrébb fogtak meg (illetve egy alacsony ág fogta meg a csajt, 2 bordája is eltört...), miután egy őz megijesztette a lovát.

Nem hiába normális helyeken az megy terepre, aki mind a 3 jármódban BIZTOSAN ül.

Én nem azt mondom, hogy a lónak a karámban kell végig szenvednie az életét. Igenis kell, hogy lónak érezhesse magát. Pályán, legelőn a társaival és terepen egyaránt. De, még ha az emberrel nem is foglalkozok akkor se rizikóznám be egy lovam épségét terepen egy kezdő alatt.

Kérdezőnek pedig, mindenképp szólj az oktatódnak. Nem igen lesz baj, ha nem teszed, de így ő is tud rá készülni.

Egyébként meg, vegyél egy nagy levegőt és hagyd kint a parát a karámon kívül. :D

Abban én is egyetértek, hogy egy igazán jól képzett lónak nem szabad gondot jelentenie, ha karámban, akár körkarámban, vagy futószáron kell egyenletesen vágtáznia a kezdő lovas alatt. Ilyen lovon a lehető legbiztonságosabb megoldás a vágta tanulása, arról nem is beszélve, hogy testközelből lát az oktatód, így fel tudja hívni a figyelmed a hibáidra vágta közben, amiket ki tudtok javítani.

De. Igenis létezik olyasmi, hogy terepen tanítanak meg vágtázni. Én is ott tanultam meg, lám, még mindig élek, és nincsenek kijavíthatatlan hibáim, sem félelemérzetem.

Olyan lovakon lehetséges ez, akik világ életükben ugyanazon a terepen viszik a lovasaikat, és az őzeket és vaddisznókat is már unásig látták, hallották - számukra a környékbeli 1 órás terepek jelentik azt a monotonitást, amit egy átlag iskolalónak az osztálylovaglás, és legfeljebb a napostúrák dobják fel őket úgy, ahogyan egy iskolalovat egy átlagos terep.

Az ilyen terep-, és túralovak ideális alanyok arra, hogy terepen tanítsák meg a lépésben és ügetésben már biztosan ülő, a lovat helyesen irányítani tudó lovast. Annyit hozzáfűznék, hogy egy erdei út ideálisabb helyszín erre, mint egy nyílt mező, mert ott keretek közt van a ló, nem fogja akarni megelőzni a társát, nem fog kitörni a sorból, és ha bármi van, elég annyi, ha a vezető lovas keresztbe fordítja a lovát az úton.

Tény azonban, hogy ilyen lovakból ma már viszonylag kevés van, mert a lovardák többsége a terep- és túralovaglással szemben inkább az osztálylovaglást (díjlovaglást és díjugratást) preferálja.

És még utóul: DE!!!: Ha terepen tanultad meg a vágtát, majd immár élvezed is a dolgot, és úgy érzed, rajtad aztán már semmi sem foghat ki, érdemes felkeresni egy olyan helyet, ahol unásig lovagoltatnak karámban, és legalább egy fél évre beülni hozzájuk az iskolapadba. Kellőképpen visszahozza a szerénységedet, és emellett rengeteget finomodhat a lovaglói stílusod, ami tovább segíti a ló irányítását - terepen is!

Bla-bla... az a jólképzett iskolaló, amelyik egyenletesen körbe-körbe vágtázik, ritkább állat, mint a hétfejű sárkány. Nincs ilyen! Ki kell menni a rétre. Mondom: A RÉTRE. Ahol nincs se őz, se fácán, se traktor, se semmi hülyeség.

Sokkalta kisebb a valószínűsége, hogy egy oktató által felvezetett ló megilyedjen a belátható terepen, minthogy egy iskolazombi ösze-vissza zötyögjön meg ugrándozzon a futószár végén. Nekem ez a tapasztalatom.

Az esés meg hozzá tartozik a lósporthoz, még a versenyzők is rendszeresen esnek-kelnek, csak a kocalovasok sápítoznak, hogy jajj mi lesz... mi lenne? Semmi. Kék folt, káromkodás, tovább lovaglás. Baromi ritka a súlyos lovasbaleset. Százból egy.