Hogyan éljem túl a halálát?

Az én cicám ugyan ebben a betegségben halt meg három éve tizenhétéves korában.Újszülött picicicaként került hozzánk.Borzasztó volt elveszteni ,ráadásul nekem kellett elvinnem.Egyetértek az előttem szólóval nekem is az segített hogy magamhoz vettem egy másik cicát,persze nem pótólja a régit és teljesen más az egyénisége is de segít feldolgozni a hiányát.Én sokáig magamat hibáztattam miért nem figyeltem jobban oda a tünetekre,Foltinál már még azt is megnézem mit tartalmaz a táp amit veszek és remélem ő is legalább olyan sokáig fog élni mint Gézacicám.A doki akihez járunk nagyon rendes ,ő mondta hogy tízéves kor felett ajánlatos legalább évente a cicusnak laborvizsgálat amivel a veseálapotát meglehet nézni.Tudom ez a mi cicáinkon már nem segít de a legjobb amit tehetsz hogy magadhoz veszel egy pici cicát akinek olyan boldog élete lesz mint a szeretett kedvencednek.

Csatlakozom az előttem írókhoz: vegyél magadhoz egy új cicát. Az enyémet januárban kellett elaltatni, mert leállt a májműködése. Utólag én is kárhoztatom magam, hogy bizonyos tüneteket miért nem vettem komolyan, de sajnos, az már nem segít. A neten találtam egy befogadott cicát, a télen szedték össze az utcán, valószínűleg kidobták, mert normális állat mínuszokban nem csavarog el. Sokszor eszembe jut persze az elődje, de így már nem fáj annyira, elfoglal ez az "ördöglova", mert fiatal kis jószág, rengeteg mulatságos percet tud szerezni.

En amikor elolvastam ezt a kerdest, meg a valaszokat, oszinten mondom sirtam. Teljes szivembol sajnalom a tortenteket es azt ajanlom hogy vegyel magadhoz egy par hetes kiscicat, azer kicsit mert az nagyon cuki es jobban segit a tortentek feldolgozasaban. Es ezt azert nem irtam zarojelbe mert itt megis csak egy elet a tema.

Kell egy kismacska.