Kiscicánál hogyan lehet megoldani, hogy ne szökjön el, ha nem akarjuk bezárni?

Ilyen fiatalon sehogy sem fogjátok tudni rászoktatni, nincs egészséges veszélyérzete sem.

Illetve normálisan elválasztott cicánál is azt szokták javasolni, hogy tartsd lakásban, ha ki akarod szoktatni, azt kb 6 hónapos kortól lehet elkezdeni, addigra szokik meg annyira, hogy megtanulja, hogy ott a haza - és még akkor is fokozatosan kell kiszoktatni, eleinte felügyelettel.

Hú, Kérdező,ne vedd sértésnek, de elég tudatlan lehetsz.

„Nem lesz ivartalanítva. Te mit szólnál hozzá, ha téged is ivartalanítana egy ufó?”

Ez az állatoknál nem egészen így működik. Olvass utána az ivartalanítának, mert szerintem nem sok mindent tudsz róla.

„Állat lakásba nem való.”

Már miért ne lehetne állatot lakásban tartani?

A kérdésre válaszolva, ekkora cicát semmiképp nem szabad kiengedni egyedül. Kérdezd meg az állatorvost, hogy ő mit ajánl, mikor engedd ki, akkor majd meg is kapja az oltásait, meg egy bolha-kullancsirtó nyakörv sem árt. Szerintem amúgy tavasszal már kiengedheted.

De addig azt javaslom, hogy engedd be a lakásotokba! Ez egy nagyon pici cica, szüksége van rátok. Ha elzárva tartjátok egy melléképületbe, akkor nem lesz szocializálva, nem szokik hozzátok, unatkozni fog egyedül egy ingerszegény környezetben, rombolni fog, elszokik az emberektől.

Mindenképp egyeztessetek az állatorvossal, és sok sikert! :)

"Te mit szólnál hozzá, ha téged is ivartalanítana egy ufó?"

Tényleg... aztán te mit szólnál hozzá, ha egy ufo bezárna egy mellékhelyiségbe tök egyedül egész napra, néha vinne neked kaját, aztán csodálkozna, hogy nem tud megsimogatni?

"de állat lakásba nem való."

Aztán hova való? De komolyan, minek neked állat? Mert nekem azért kell, mert szeretem a társaságát, szeretem, hogy dorombol az ölemben, szeretem, hogy a közelemben tudom. Neked miért kell, ha kizárod az életedből? Hogy tudd, hogy a melléképületben van egy állatod, aki szenved az egyedülléttől?

Basszus van egy szomszédom, hozzád hasonló, aki nem érti, hogy nem való neki macska. Ő legalább kiengedi. Két év alatt öt macskája volt, plusz a szaporulat, mert ő sem ivartalanított. Elfogytak mindahányan. A szaporulatot az anyacica hozzánk hozta át, aztán anyu eltűnt, alighanem baja esett, a kicsik elpusztultak.

Most megint van nekik, ha kinyitom az ajtót, rohan befele a csóri macsek. Mert itt meleg van, meg simogatás. Otthon nincs.

"Már elnézést, de az mennyivel jobb, hogy lakásban tartanak macskát, miközben egész nap dolgoznak és az állat egyedül van?"

Ha tényleg érdekel, akár el is mondhatom.

Este, amikor hazamegyek, ott vár a cicc az ajtó elött. Kamerám van, nem is értem, de amikor befordulok a sarkon, ő már jön lefele a lépcsőn.

Bemegyek, enni adok neki, kaját készítek, ott van mellettem. Leülök még egy kicsit dolgozni, ott van mellettem. Bújik az istenadta. Leülök a tv elé, az ölembe gömbölyödik, és dorombol.

Amikor lefekszem, hozzám bújik az ágyban. Érzed a különbséget?

Hogy kimegyek, megetetem, visszamegyek, otthagyom egyedül?