Kiszámíthatatlan a cicám? Való mellé másik cica? Tapasztalatok ilyen esettel?

Van egy 15 hós fiú cicám. 5 hetesen találtam. Fél évesen lett ivartalanítva. Az ismerősömnek van egy fiú és egy lány cicája, ivartalanok, 2 évesek. Egyszer elvittem a cicámat hozzá, hogy ismerkedjen másik cicával. Először fújt rájuk és kicsit félt tőlük. De másodszor már lapos kúszásban közlekedett közöttük és felderítette a terepet. A másik cicák továbbra is fújtattak rá, de ő játékosan vette a szitut, nem kötekedett. Később, amikor ő 10 hónapos volt, találtunk egy fél éves kismacskát, aki szintén fiú volt. Hazavittük és azokban a napokban, míg itt volt(3 napot) totál ideges volt, nem lehetett odamenni hozzá, se megsimizni, se hozzá szólni, mert ránk is fújt és megharapott minket is, a kismacskát meg 1xűen utálta, amint meglátta morgott-fújtatott rá. Enni se akart, aludni nem mert, már olyan volt, mint vmi idegbeteg, minden mozdulatra összerezdült, morgott-fújt. Egyedül akkor nyugodott el egy picit, ha külön lettek választva, akkor evett és elpihent kicsit, de amint meglátta/meghallotta a másikat, már befeszült. A durva, hogy nem támadta meg egyszer sem, csak simán távol akarta tartani magától, ahogy közelített felé, úgy erősödött a morgás.

Na most az van, hogy elég sokat sír. Gondoltam, most, hogy már felnőtt, elmúlt egy éves, meg eltelt némi idő azóta, megpróbálhatnánk egy 2-3 hónap körüli kislány cicával. Más kategória, mint a fél éves majdnem ivarérett kandúr. Szerintetek van értelme egyáltalán?

(Imádjuk a cicákat és folyton az ebtelepet lesem, annyi cica kerül be. Jó lenne, ha kijönne egy másik cicával, és mi is szeretnénk még egy cicát. Vagy amíg ő itt van sose lehet másik cicánk?)