A cicák viselkedése mennyiben változik, miután elvesznek és meglesznek?

A leírtak alapján történhetett vele valami. Lehet, hogy bántották, vagy megsérült, vagy valami baja van, akkor szokott így viselekedni és olyankor nem válogat, hogy gazdi, vagy sem. Egyszerűen félni kezd az emberektől.

Azon ne aggódj, hogy rossz gazdi voltál. Tegyél ki neki rendszeresen kaját és ha visszajön enni, ne próbáld rögtön megfogni, vagy odamenni. Idővel vissza tud szokni.

Ha kinti macska, akkor kapásból nem lehetett jó dolga. Érthető módon nem ragaszkodik hozzád/hozzátok, de hogy is lenne meg a kötődés így?

Ha szeretnéd,hogy másképp legyen, legyen benti cica és max felügyelettel vagy zárt kertbe menjen ki. Sokkal többet lesztek együtt, jobban családtagnak érzi majd magát.

Biztos jön majd a lepontozás, de nem baj: utcára szerintem egyáltalán ne engedd ki, ha a kert nem zárt, akkor oda se. Ilyenkor szoktak jönni a "de ő szeret kint lenni" meg a "de hát szabad állat, rossz neki, ha nem mehet ki". Erre annyit tudnék mondani, hogy úgy kell tekinteni rá, mint egy pici gyerekre. Lehet, hogy a gyerek is kint akar játszani az út közepén - akkor engeded neki, hiszen ezt akarja? Remélhetőleg, nem. Mert neki nincs még akkora öntudata és felelősségérzete. A macskának sincs. ELüthetik, bánthatják (akár szándékosan is). Ha foglalkozol vele, nem fogja hiányolni a kinti életet.

Az is lehet, hogy sokkal jobb ellátást kapott annál, aki befogta, és oda kívánkozik vissza.

A macska nem teljesen hűtlen állat, csupán sokkal alaposabban választja meg, hogy kihez akar tartozni.

#3

Egyátalán nem jó az, ha nem engeded ki, ezzel kiölöd belőle a vadászösztönt, ami egy ragadozó állatnál nagy hátrány.

A mi macskánk mindig is kinti macska volt, és csak télen a nagy hidegben jön be (máskor nem is akar), van, hogy napokig nem jön haza, mert csajozik, vagy tudja a franc, hogy mit csinál, de mégis szeret minket.Kiskorában kell vele sokat játszani, foglalkozni.

#7 Meséld már el, miért hátrány, ha egy háziállatból, ami egyrészt napi rendszerességgel kap enni, másrészt veszélyes lehet bizonyos veszélyeztetett fajokra, kihal a vadászösztön?

És akkor a kutyám, aminek az ősei már generációk óta "be vannak zárva" a házba, kertbe (azaz nem kóborolhatnak szabadon) miért rohanna sétánál az őzek után, ha hagynám? Belőle miért nem halt ki a vadászösztön?

Különben is, engem személy szerint jobban zavarna ha a cicámat elütnék/megmérgeznék/megsebesítenék/ellopnák a barangolásai alatt, mintha hirtelen eltűnne egy olyan ösztöne, ami még ha el is tudna tűnni (évezredek, milliók alatt alakult ki és maradt fent, nem tud csak úgy törlődni) akkor sem okozna negatív változást?

#8

Nem tudom te milyen környéken laksz, de mifelénk senki nincs, aki olyat csinálna egy macskával, amit te leírtál.A vadászösztönre pedig hatalmas szüksége van, mivel ahogy mondtam ragadozó, egyszerűen nem képes vadászat nélkül rendesen élni.A mi macskánk is rendesen van etetve, mégis rendszeresen találok az udvarban halott egeret vagy madártollakat.

#9 Hútejóég...

Kezdjük ott: nem csak az ember bánthatja. Kutya is elkaphatja, másik macska megverheti, véletlenül felehet nem neki szánt mérget, befuthat egy kocsi elé, kisgyerek (aki csak játszani akar, de túl hangosan és hirtelen mozdulatokkal) megkergeti - akár az előbb említett kocsi elé, elszámíthat egy ugrást és megsérülhet, a lehetőségek listája végtelen.

Amúgy az ember is ragadozó (a mindenevőbe beletartozik) mégsem érzem a késztetést, hogy beleharapjak egy galambba az utcán. Nem is bánom, hogy nem :D