A macskák miért nem hagyják a hasukat simogatni, ha hátukra fekszenek, úgy mint a kutyák?

Nekem a galambom követeli ki magának a simogatást. Amikor meglát, már szalad oda, hogy gazdi gyere játsszunk.

Ilyenkpr jól megturkálom a tollait, megkapirgálom. ő meg jól megcsipkedi a kezem közben.

Azután magamhoz ölelem és hozzám bújik. A csőrét az orom mellé simítja és várja, hogy megpuszilgassam.

Azt mondják, a galamb nem olyan. Épp olyan mint egy kicsi kutya. Hatalmas szeretet van benne.

Egyszer a munkaheéyemnél volt egy macska és egészen jól összebarátkoztam vele.

Amikor a hasát simogattam, egy ideig engedte, azután a két mancsával elkapott és jelképesen finoman megfogta a kezem a fogával, aztán felugrott és elfutott.

Egyik alkalommal gondoltam egyet, finoman úgy helyeztem rá a kezem, hogy ne tudjon se karmolni és a szájával se érjen el, ha oda akarna kapni.

Akkor is próbálkozott de rájött, hogy most nem tud meglapni. Azután viszont már minden alkalommal engedte tovább simogatni már a hasát is.

Sőt, annyira összebarátkoztunk a végére, hogy egyik alkalommal azzal fogdtak reggel a munkehelyen, hogy az alagsorban lévő könyvtár ablakán beugrott a macska és ide-oda fut a gurulós kömyvtári szekrények között, nem tudják megfogni és kitenni onnan.

Már egy népes, regeli órákbn összegyűlt "macskafogó" csapat várt engem, hogy segítsek "elkapni" és kivinni onnan a cicát.

Végül nekem egyszerű volt.

Szóltam neki kedvesen. Magamhoz hívtam. Amikor kezdett jönni, többen odakiabáltak, "ne cicázz már vele, kapd el!"

A macsek meg ijedtében vissza futott a polcok alá.

Akkor jól letoltam pket, ha így kiabálnak és erővel akarják elkapni, úgy nem fog e megint előjönni.

Ekkor már hallgattak rám és megvárták, hogy kihívjam, az ölemve vegyem és végig simogatva, becézgetve végig kellett vinnem egy 40 méteres alagsori folyosón a feljáró lépcsőházig, onnan a földszinti folyosó 40 méterén még el tudtam vinni a kijáratig, ahol végül letettem, na fuss! 😃

Ilyen amikor szeretnek valakit az állatok. 😉